Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 3. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Szabó Máté: "Globálisan gondolkodni-lokálisan cselekedni" Van-e a zöldeknek külpolitikai koncepciójuk?

Zárójelbe téve a továbbiakban azt a kérdést, hogy létezhet-e egyáltalában korunkban „erőszakmentes politika”, vizsgáljuk meg az erőszakmentesség elvét megvalósító békepolitikai célkitűzések tartalmát! A zöldek számára a béke pozi­tív tartalmú fogalom: nem csupán az erőszak alkalmazásának kizárását, hanem a társadalmi élet sajátos minőségét is jelenti. Azaz értelmezése túlmutat a külpoli­tika és általában a politika keretein. A „szolidaritás és demokrácia emberek kö­zötti megvalósítására törekszik, elutasítja az életidegen, konkurrencia meghatá­rozta teljesítmény- és hierarchia-gondolkodást”,10 valamint a természettel szem­beni béke, az ökológiai egyensúly megteremtését tűzi ki célul. A béke, az erőszak- mentesség pozitív oldala így olyan általános érték a zöldeknél, amely ember és természet, ember és ember viszonyát egyetemesen alakítja, s meghatározott gaz­dasági (ökológia) és társadalmi-politikai (szolidaritás, demokrácia, emberi jogok) követelményei vannak. A béke és az erőszakmentesség ilyen értelmezésében az alternatív mozgalom Gandhi tanaihoz és az indiai kultúra hagyományaihoz nyúl vissza.11 A békének ez a hagyományos külpolitikánál tágabb értelmezése azért fontos számunkra, mert ez világítja meg „helyi értékét” a zöldeknél: nem csupán a kül­politikának a főirányát jelenti, hanem általános életmód-, társadalomformáló érté­ket. Ez a hagyományostól eltérő értelmezés ugyancsak rávilágít a zöldek „kül­politikájának” keletkezési nehézségeire: ők e területre olyan problémákat is ki­vetítenek, amelyekkel a fennálló külpolitikai gondolkodás és cselekvés nem na­gyon foglalkozik. A béke és az erőszakmentesség ilyen széles értelmezésétől nemcsak az ural­kodó nyugatnémet béke- és biztonságpolitika, de általában a fennálló teljes kül­politikai feltétel- és cselekvésrendszer is idegennek tűnik. A zöldek diagnózisa szerint az atomfegyver, a fegyverkezés jelenlegi szintje és a katonai tömbökben tömörült nagyhatalmak biztonságpolitikai alapelve, az elrettentés egyaránt a nö­vekedésre orientált modern, ipari rendszer patologikus megnyilvánulása. Az alternatív mozgalom bírálja és elutasítja az atomenergia mindenfajta, így békés célú felhasználását is - azaz az atomfegyverek kritikája szélesebb keretbe ágyazódik. A magenergiával mint energiaforrással szemben az újratermelődő energiaforrások (nap, szél, víz, biogáz) felhasználását szorgalmazzák. Indokaik szerint ezek nemcsak ökológiailag elviselhetőbbek, hanem lehetővé teszik az alter­natív társadalomeszménynek megfelelő decentralizált, önellátó egységek kialakí­tását is, míg az atomenergia csak centralizált és az államhatalom által ellenőrzött rendszerben alkalmazható.12 A zöldek koncepciójában összekapcsolódik a világbéke biztosítása és egy olyan új, „harmadikutas” társadalomtípus létrehozása, amely „meghaladja” a tő­kés és a szocialista berendezkedést. A fegyverkezés, a katonai tömbök és az ipari társadalmak problémájának megoldásai szerintük érintkeznek. Az említett rend­szerek önpusztító logikáját elutasító társadalmi mozgalmaknak el kell érniük a katonai tömbök felbomlását és a teljes leszerelést. Ez az elrettentés és a fegyver­97

Next

/
Oldalképek
Tartalom