Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Szabó Máté: "Globálisan gondolkodni-lokálisan cselekedni" Van-e a zöldeknek külpolitikai koncepciójuk?
kezési verseny „irracionális racionalitásának” eltörlését, illetve megállítását hozná magával. Milyen biztonságpolitikai megoldásokkal mehet ez végbe? E kérdés megválaszolásában az alternatív mozgalmak és a zöldek a kritikai békekutatás eredményeire támaszkodnak, felhasználva az alternatív biztonságpolitikai koncepciókat.13 Ezek azt a követelményt állítják az alternatív mozgalmak elé, hogy érjék el országuk kilépését a katonai tömbökből, ennek révén indítsák meg a katonai tömbök feloszlásának folyamatát. A zöldek radikálisai elvileg elutasítják a tárgyalásos, kétoldalú leszerelési megoldásokat - bár üdvözlik eredményeiket -, mivel azok a katonai tömbök és az elrettentés létén alapulnak. A különböző berendezkedésű államok ellenzéki társadalmi mozgalmainak, amelyek a leszerelést és a társadalmi védelmet kívánják megvalósítani, egymással, nem pedig saját katonaipolitikai vezető rétegükkel kell szolidárisaknak lenniük. A globális „túlélési közösség” szerintük csak alulról kiindulva jöhet létre. A zöldek 1980-as saarbrückeni programjukban, valamint az 1981-es offen- bachi kongresszuson kialakított „békemanifesztumban”,14 békeprogramjukban rögzítették az „európai békerend” kialakítására és az NSZK-nak abban elfoglalandó helyére vonatkozó békepolitikai céljaikat és elképzeléseiket. A leszerelést és a blokkokból való kilépést a saját országban kell kezdeni; követelik, hogy az NSZK lépjen ki a NATO-ból, váljon semlegessé, ne tároljon területén idegen atomfegyvereket, hajtson végre teljes leszerelést, oszlassa föl a Bundeswehrt, építse ki a társadalmi védelem rendszerét. A zöldek bírálják és elutasítják a hadiipari termelést - melynek békés célú átalakítását kívánják - és külkereskedelmét, a fegyverexportot. Ezek a követelések megtagadják, aláássák az NSZK kül- és biztonságpolitikájának alapjait: a nyugati integrációt, amelyet a NATO-tagság képvisel; az Egyesült Államokhoz fűződő szövetségesi viszonyt (jóllehet ezt a zöldek programjai nyíltan sehol sem mondják ki); a Bundeswehrt, amely az NSZK második világháború utáni részleges „egyenjogúsításának” szimbóluma. Az NSZK a zöldek elképzelései szerint nem az egyetlen atomfegyvermentes, demilitarizált, semleges állam lenne Európában - példáját sorra követnék a NATO és a Varsói Szerződés államai is, és ez a folyamat a katonai tömböktől és az atom- fegyverektől mentes, a szolidaritás és az együttműködés összekapcsolta földrészt eredményezhetne. A zöldek békepolitikai céljainak európai szintű megvalósítása előfeltételezi az európai társadalmi rendszerek „harmadikutas” átalakulását: a külpolitika és a társadalmi program itt szorosan összefügg egymással. E kapcsolat egyébként nem minden előzmény nélküli a német politikai gondolkodásban: a német területek köztes, Kelet és Nyugat között elhelyezkedő fekvése alapján már korábbi eszmeáramlatok (például a bajor tanácsköztársaság egyes ideológusai és az 1968-as mozgalmak bizonyos képviselői) is felvetették a külpolitikai és a társadalmi „harmadik út” összekapcsolásának lehetőségét.15 98
