Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 3. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Szabó Máté: "Globálisan gondolkodni-lokálisan cselekedni" Van-e a zöldeknek külpolitikai koncepciójuk?

Az NSZK külpolitikájában e téren megkérdőjelezetlen kiinduló feltétel: az integráció a nyugati szövetségbe, a NATO-ba; ennek megfelelően szövetségesi kapcsolat az Egyesült Államokkal; törekvés a katonai tömbök közötti nukleáris elrettentés egyensúlyára; az NSZK konvencionális felfegyverzése és a Bundes- wehrnek mint a béke hadseregének a fenntartása; a fejlett hadiipar, amely jelentős exportőr is a nemzetközi fegyverpiacon.7 A zöldek céljai ezt a konszenzust, illetve kiinduló feltételeit minden pontján kérdésessé teszik.

A zöldek álláspontjának elvi alapja e területen: „erőszakmentes társadalomra törekszünk, amelyben az emberek elnyomása és az embernek ember elleni erőszaka megszűnt. Legfőbb alapelvünk: humánus célok nem érhetők el nem humánus eszközökkel.”8 Az erőszakmentesség tehát az alternatív társadalmi modell jellemzője, de a hozzá vezető úté is: egyszerre cél és eszköz. Kizárt és elítélendő így mindenfajta háború, de az erőszakos forradalom is. Bár az utóbbi vonatkozásában bizonyos általános engedményeket tesz a zöldek programja: elismeri az „aktív társadalmi ellenállás” lehetőségét az ember „létfenntatási érdekeinek” védelmében és az „önállósodó uralmi rend” ellen.

Itt tulajdonképpen elvi síkon feloldhatatlannak látszó ellentmondásba ütközünk. Jelesül abba a problémába, hogy a modern állam a „legitim erőszak monopóliuma” (Max Weber), korunk politikája s külpolitikája az erőszak és a hatalom kategóriáiban írható le - így aki erőszakmentes politikát kíván, az tagadja a fennálló és uralkodó politikaértelmezés magját és határait. A zöldek politikaértelmezésének végkövetkeztetéseiben olyan „politika” csírái rejlenek, melynek anarchisztikus-pacifista impulzusa ellentétben áll a modern államok létével és külpolitikájával, és túlmutat magának a politikának a határain.

Milyen általános követelményeket támaszt az „aktív békepolitika”? „Az államok (kiemelés tőlem - Sz. M.) elfoglalása és a népcsoportok elnyomása ellen vagyunk, és fellépünk a népcsoportok függetlenségéért és önrendelkezéséért minden államban. A béke elválaszthatatlan az államok függetlenségétől és a demokratikus jogok fennállásától. Világméretű leszerelésre van szükség. Világszerte meg kell semmisíteni az atom-, a biológiai és a vegyi fegyvereket, az idegen csapatok vonuljanak el az idegen területekről.”9 Nos, a radikális antietatista erőszakmentességi elv a külpolitikában - e terület sajátosságainak megfelelően - az államok mint politikai szubjektumok elismerésére kényszerül. Az államot mint „jogos erőszakot”, jogállamot tolerálni kénytelen. Ez ugyanúgy önellentmondást tartalmaz, mint a zöldek bázisdemokratikus társadalmi önigazgatás-elve, amelyet a képviseleti-parlamenti demokrácia keretében próbálnak meg értelmezni és megvalósítani. Az ellentmondások alapja a zöldek kettős természetében rejlik: két úr szolgái ők, köztes jelenségek az alternatív társadalmi mozgalmak és a politikai intézmények határán, egyszerre kísérlik meg magukra ölteni a politikai intézmények álarcát, és megőrizni mozgalmi jellegüket.

Béke- és biztonságpolitika

96