Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Szabó Máté: "Globálisan gondolkodni-lokálisan cselekedni" Van-e a zöldeknek külpolitikai koncepciójuk?
Másrészt az egyetemes ökológiai célok és értékek megvalósítására és elérésére irányuló társadalmi-politikai cselekvésnek a lokális közösségek és kiscsoportok „életvilágához” kell kötődnie. Hiszen az ökológiai problémák egyik oka éppen az, hogy túl nagy méretekben szervezett termelési és igazgatási rendszerek jönnek létre, amelyek az egyént és a kiscsoportot megfosztják a saját természeti és társadalmi környezetének átélési és áttekintési lehetőségétől, ezáltal a természettel folytatott anyagcseréjük szabályozásának kialakításától is. Öko tópia a kisközösségek - amelyeket autonóm társadalmi-gazdasági-politikai egységnek tekint — hálózatára épül. így az ökologizmus a klasszikus pluralizmus krédójának megvalósításával a nemzetállami szuverenitás belső felparcellázójává lesz. Az ökológiai mozgalom elméletében és politikájában a globális dimenzió elválaszthatatlanul összefonódik a lokális elvvel. Egyetemes, a nemzetek és államok felett érvényes, ugyanakkor kis, lokális közösségekre épülő társadalmi-politikai rendszer megteremtésére törekszik. Az egyetemes célok megvalósítására éppen a kis, helyi ügyekben folytatott tevékenykedést tekinti eredményesnek (jól mutatja ezt például az atommentes övezetek létesítésének követelése akár egy lakásban vagy egy háztömbben). így e politika logikája alapján a korunk külpolitikájának gerincét alkotó nemzetállamok közötti viszonyrendszer, a külpolitikai gondolkodás alapvető fogalmi kerete is megkérdőjeleződik, mind felülről, a globális, mind alulról, a lokális megközelítés alapján.2 Ezek a tendenciák önmagukban még nem újak: egyrészt a globalizáció, a világproblémák, a katonai-politikai tömbök létezése, másrészt a regionális mozgalmak problematikája alapján már ismerhetjük őket. De az ökológiai mozgalmak érvelésének tételei és logikája túlmutatnak ezeken; nemcsak a nemzetállamot és az állami szuverenitást, hanem általában a politikum határait kérdőjelezik meg, s összeolvasztják az eddig elkülönült glo- balista és lokalista érvrendszert. Ez a - persze önmagán belül sem probléma- és ellentmondásmentes - szemlélet azonban (mint Callenbach utópiájából is kitűnik) még nagyobb zavarba kerül a politika valóságával szembesülve. A callenbachi „ökologizmus egy országban” gondolat nem véletlenül idézi fel bennünk a lenini szocializmuskoncepciót és a fiatal szovjet állam első nehézségeit a külpolitikával kapcsolatosan. Hogyan egyeztethető össze a kommunizmus világméretű rendszerének, a világforradalom követelményének és az állam megszüntetésének gondolata a „szocializmus egy országban” tétellel? Lehetséges-e békeszerződés az imperialistákkal? Folytathat-e a Szovjetunió külkereskedelmet velük? E kérdéseket nem viták nélkül válaszolták meg igennel, s e választ nem csupán a lenini reálpolitika erényei, hanem az objektív szükségszerűség nyomása változtatta igenlőre. Nos, hasonló kompromisszumokra kell kényszerülni Ökotópiában is. A nemzetállami kereteken s általában a politikán túlmutató, a radikális pluralista-önigazgató célok ellenére igenis szükség van ott külkapcsolatokra és külpolitikai koncepcióra.3 93
