Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Thürmer Gyula: Három évtized a béke és a biztonság védelmében
Bebizonyosodott, hogy a sokrétűség, a sokszínűség nem gyengíti, hanem erősíti a szocialista országokat. Az egyeztetett külpolitika a különböző érdekek és lehetőségek összehangolásával válik az egyes tagállamok irányvonalainak ötvözetévé. Természetesen az érdekek egyeztetése nagyfokú tapintatot, megkülönböztetett figyelmet, egymás tiszteletben tartását, az eltérő érdekek, szempontok megértését teszi szükségessé. A kapcsolatok így fejlődhetnek a kölcsönös bizalom és megértés szellemében. Az információ- és véleménycserének mindig is nagy szerepe volt a félreértések, a tévhitek elkerülésében, de jelentősége különösen megnőtt napjainkban. A szocialista országok általános fejlődésével, az előttük álló feladatok bonyolultabbá válásával párhuzamosan alakult ki a Varsói Szerződés intézmény- rendszere. A testvérpártoknak meghatározó szerepük volt abban, hogy időben felismerték az előrelépés szükségességét, s olyan feladatokat tűztek maguk elé, amelyek összhangban vannak a valóságos nemzeti érdekekkel és a reális történelmi lehetőségekkel. A szocialista országok mindeddig nem hoztak létre állandóan funkcionáló intézményeket, bár ennek lehetőségét sohasem zárták ki. Az információcsere, a külpolitikai tevékenység fő irányainak egyeztetése periodikusan működő intézmények keretében folyik, kialakultak azonban az együttműködés bizonyos állandó normái. Az elmúlt években több ízben felmerült annak igénye, hogy a politikai együttműködés továbbfejlesztése állandó szervek létrehozása útján történjen. A Varsói Szerződés tagállamainak nyilvánvalóan arra is tekintettel kell lenniük, hogy a NATO politikai integrációjának meggyorsítása végett jelentős erőfeszítések történnek, s ez együtt jár állandó politikai mechanizmusok kialakításával is. A fejlődés fontos jellemzője volt az együttműködési mechanizmus sokrétűbbé válása. 1955-től működik a szervezet legfelsőbb fóruma, a Politikai Tanácskozó Testület, amelynek ülésein a tagállamok legfelsőbb vezetői egyhangú állásfoglalással a legfontosabb politikai és katonai kérdésekben döntenek. A PTT tevékenységében fejeződik ki legmarkánsabban a politikai és a katonai vezetés egysége. A PTT már 1956 januárjában prágai ülésén döntött olyan állandó bizottság felállításáról, „amelynek feladata, hogy javaslatokat dolgozzon ki külpolitikai kérdésekben”.5 Erre azonban akkor nem került sor. A nemzetközi tevékenység operatív összehangolására a tagállamok külügyminisztereinek rendszeres értekezletei szolgáltak, amelyek a feladatuknak és a tagállamok nemzeti törekvéseinek megfelelő fórumnak bizonyultak. A hatvanas évek végére, a hetvenes évekre a szocialista országok jelentős tapasztalatokra tettek szert az együttműködésben. A kétoldalú kapcsolatok mellett megélénkült a Varsói Szerződés különféle fórumainak tevékenysége is. A szocialista országok gazdasági-társadalmi fejlődése új szakaszhoz érkezett, s az enyhülés időszaka is fokozottabb együttműködést, a különböző vélemények, érdekek sokrétű, körültekintő összehangolását tette szükségessé. A szocialista 70
