Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Thürmer Gyula: Három évtized a béke és a biztonság védelmében
országok más együttműködési fórumaival együtt tovább fejlődött a Varsói Szerződés mechanizmusa is. 1976 óta működik a Külügyminiszteri Bizottság, amelynek nagy szerepe van abban, hogy a tagállamok nemcsak külpolitikai stratégiájukat hangolják össze, hanem előbbre jutottak a konkrét politikai lépések egyeztetésében is. A bizottságnak különösen fontos szerepe volt az európai biztonsággal összefüggő kérdésekben, a sokoldalú találkozók eredményes előkészítésében. A hetvenes évektől egyre gyakoribbá váltak a külügyminiszter-helyettesi találkozók is, amelyeken a tagállamok képviselői egy-egy konkrét nemzetközi kérdésben egyeztetik álláspontjukat, vagy előkészítik a PTT, illetve a KMB soros ülését. A PTT munkáját egyesített titkárság segíti, amely mint ideiglenes szerv, mind ez ideig elsősorban szervezői-technikai feladatokat látott el. A Varsói Szerződésen belül a politikai és a katonai szféra az együttműködés két szervesen összekapcsolódó része. A Varsói Szerződésben a tagállamok általános politikai irányvonaluk alapján alakították ki közös katonai doktrínájukat. A tagállamok számolnak azzal a realitással, hogy a két világrendszer közötti világháború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, de amíg létezik az imperializmus, a háború lehetőségét nem lehet kizárni. A világrendszerek szembenállásából, a fegyverzetek fejlettségéből következik az is, hogy a mai körülmények között egy esetleges háború elkerülhetetlenül világméretűvé válik. Fontos politikai jelentősége is van a doktrína azon tételének, hogy ha a háború Európában akár hagyományos, akár atomfegyverek korlátozott alkalmazásával kezdődik, a szemben álló szövetségi rendszerek között óhatatlanul a nukleáris eszközök tömeges alkalmazásához vezetne. Egy esetleges világháború a két koalíció közötti összecsapás lenne, ami azt is jelenti, hogy a szocialista országok összehangolt felkészítésének, az integrált védelmi rendszerek és szervezetek kialakításának már békeidőben meg kell történnie. A mai világ realitásai közé tartozik az is, hogy a pusztító eszközök megléte nem csökkentette a néptcmegek háborúellenes fellépésének fontosságát. A Varsói Szerződés tagállamai ezért is tulajdonítanak megkülönböztetett jelentőséget az együttműködésnek valamennyi békeszerető erővel, minden társadalmi, politikai tényezővel, amelyek már ma készek küzdeni a háború elkerüléséért. Az együttműködési mechanizmus katonai vonalon is fokozatosan alakult ki. 195 5-ben hozták létre az Egyesített Fegyveres Erőket (EFE), az EFE főparancsnokságát és törzsét, állandó moszkvai székhellyel. 1969 óta működik a Flonvédel- mi Miniszteri Bizottság (HMB) és az EFE Katonai Tanácsa. Az EFE-be a tagállamok által kijelölt egységek tartoznak. A főparancsnokot a tagállamok legfelsőbb párt- és állami szervei nevezik ki. Flelyettesei a részt vevő országok képviselői. Az eddigi hagyományoknak megfelelően az EFE élén a tagállamok legtapasztaltabb hadseregének, a szovjet fegyveres erőknek a képviselője áll. Az EFE első főparancsnoka Ivan Konyev marsall, a második világháború ismert hadvezére volt. 1977 óta e posztot Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsallja tölti be. A főparancsnok az EFE tevékenységéről a PTT-nek számol be. A 71
