Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 3. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Thürmer Gyula: Három évtized a béke és a biztonság védelmében

dulása, a szocialista világrendszer kialakulása idején a szocialista országok közele­désének folyamata is egyszerűbbnek tűnt, s a helytelen politika igyekezett e tendenciát mesterségesen felgyorsítani. A szocialista országok testvérpártjainak meghatározó szerepe volt abban, hogy kialakulhatott az egység közös, történelmileg időszerű értelmezése. Közös erőfeszítéssel egyetértésre jutottak abban, hogy együttesen kell megfogalmazni a szocialista közösség érdekeit, körültekintően meghatározni a tagországok sajá­tos érdekeit, és megfelelő mechanizmusuk útján biztosítani összehangolásukat. A feladat lényege az volt, hogy a meglévő történelmi körülmények között, a reális folyamatok, a nemzeti és a közös érdekeik figyelembevételével mindent megtegyenek a szocialista államok egységének erősítéséért. A testvérpártok felelőssége megnyilvánul a nemzeti érdekek helyes felfo­gásában és értelmezésében, s abban is, hogy ezt mikor és milyen formában jut­tatják érvényre. A valóságos nemzeti érdek háttérbe szorítása éppen olyan káros, mintha - a józan és a történelmi viszonyoknak megfelelő érdekegyeztetés helyett - saját érdekeiket előtérbe helyezik, vagy mások érdekeit figyelmen kívül hagyják. A szocialista országok egységének fontos tényezője, hogy azonosan ítélik meg a szocialista építés fő kérdéseit. Kapcsolataikat erősíti az a törekvés és igény, hogy megértéssel fogadják a nemzetközi vagy a belső helyzet miatt szükségessé vált politikai, gazdasági és külpolitikai lépéseket. Nagy jelentősége volt és van egymás tapasztalatai alkotó tanulmányozásának és hasznosításának. E folyamat nem azonnal és nem automatikusan ment végbe. A tapasztalatok iránti igény előfeltétele volt az egymás iránti bizalom és megértés erősödése, ugyanakkor a tapasztalatok átvétele tovább szilárdítja a barátságot, a bizalmat. Az egymás politikája iránti bizalom erősíti a testvérpártok hazai és nemzetközi tekintélyét, s fontos erőforrás a belső gondok és problémák felszámolásában is. A szocialista országok egysége a Varsói Szerződésben azt jelenti, hogy mesz- szemenően figyelembe veszik egymás nemzeti lehetőségeit, gazdasági és politikai teherbíró képességét, s ennek megfelelően szabják meg a konkrét feladatokat és a közös erőfeszítésekben való részvétel mértékét. Az egységből fakadó lehe­tőségek így valósulnak meg a proletár internacionalizmus alapján, ami egyaránt jelenti egymás szuverén jogainak elismerését, a kölcsönös segítségnyújtást, az őszinte elvtársi vitát is. Az egység fontos vonása az önkéntesség, a szuverén döntések tiszteletben tartása. Ezt még abban az esetben is következetesen vállalni kell, ha bizonyos kérdésekben nem sikerül olyan álláspontot kialakítani, amelyet valamennyi tagállam támogat. A tagállamok az együttműködési mechanizmusok fejlesztése során is nagy fi­gyelmet szentelnek annak, hogy az egyes nemzeti érdekek kifejezésre jussanak, és a szervezet egésze merítsen az egyes országok sajátos lehetőségeiből. Keresik azo­kat a lehetőségeket, amelyek segítségével a különféle fórumokon az egyes orszá­gok képviselői még aktívabb, kezdeményezőbb szerepet játszhatnak. 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom