Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Thürmer Gyula: Három évtized a béke és a biztonság védelmében
A katonai tömbök létesítésén alapuló politikát nem a szocialista országok választották. Az európai stabilitást, aminek előfeltétele a háború utáni realitások elismerése, az állami határok sérthetetlenségének tiszteletben tartása volt, nem a Varsói Szerződés létrehozása veszélyeztette. Az Egyesült Államok hadászati fölénye, párosulva a hidegháborús politikai irányvonallal, magában rejtette egy új világháború veszélyét. Az agresszív katonai tömb létrehozása, különösen az NSZK felvétele a NATO-ba nem stabilizáló tényezőt jelentett az akkori európai politikában, hanem a második világháborút követően létrejött realitások revíziójához készítette elő a feltételeket. A Varsói Szerződés létrehozása kedvező hatást gyakorolt a nemzetközi helyzetre. Megerősödött a szocialista országok egysége, politikai és katonai együttműködésük szervezettebbé vált. Szilárdabb alapra került honvédelmük, s a koalíció keretén belül ésszerű munkamegosztást lehetett kialakítani fegyveres erőik fejlesztésében, a rendelkezésre álló erőforrások felhasználásában. A szocialista országok külpolitikai és honvédelmi tevékenységének összehangolása kedvező hatást gyakorolt együttműködésük más területeire is. Az európai béke ezzel stabilabb lett, a szervezet léte a békéért és a haladásért küzdő milliók reményeit erősítette. II. A Varsói Szerződés 20 évre szólt, 1975-ben a szerződés rendelkezése alapján, a tagállamok közös akaratának megfelelően, további 10 évre érvényben maradt. A szerződés a megszüntetésének feltételét már 1955-ben világosan rögzítette: „Ha az európai kollektív biztonsági rendszer létrejön, és ezzel a céllal általános európai kollektív biztonsági szerződést kötnek - amire a szerződő felek állandóan törekedni fognak -, a jelen szerződés az általános európai szerződés hatályba lépésének napján érvényét veszti.”3 A szocialista országok több ízben javasolták a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű feloszlatását, illetve első lépésként katonai szervezetük korlátozását, majd megszüntetését. E javaslatuk - mint ismeretes - ma is érvényben van. A két szemben álló tömb létezése azonban a nemzetközi élet olyan katonaipolitikai ténye, amellyel változatlanul számolni kell. A NATO ma is az imperialista hatalmak fő eszköze a szocialista közösség országaival való szembenállásban, a tagállamok katonai és külpolitikai lépéseinek összehangolásában. Az amerikai elképzelések szerint az imperializmus stratégiai céljainak megvalósítását a mai viszonyok között leginkább egy „szocialistaellenes egységfront” szolgálná. E célkitűzés része az atlanti szövetségi rendszer erősítése is. Az átfogó fegyverkezési verseny - amelytől a Szovjetunió és a többi szocialista ország gazdasági, politikai meggyengítését, a katonai erőfölény megszerzését várják - ugyancsak elképzelhetetlen a szövetségesek szoros összefogása nélkül. Az amerikai uralkodó körök változatlanul biztosítva látják a NATO-beli 65
