Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Thürmer Gyula: Három évtized a béke és a biztonság védelmében
vezető szerepüket. Az Egyesült Államok gazdasági pozíciói az elmúlt években megerősödtek, általános műszaki-tudományos fölénye tovább nőtt olyan kulcsfontosságú területeken, mint az űrkutatás, a számítástechnika stb. Az amerikai gazdaság a többi nyugati országnál kisebb mértékben függ a külföldi nyersanyagoktól és energiahordozóktól. Nem lebecsülendő a mai világban az sem, hogy az Egyesült Államok rendelkezik a legjelentősebb élelmiszer-tartalékokkal. Az Egyesült Államok vitathatatlanul katonai fölényben van partnereivel szemben. Ezen a tényen az sem változtat, hogy nem potenciális ellenfelekről, hanem szövetségesekről van szó, s a Szovjetunió és az Egyesült Államok, illetve a Varsói Szerződés és a NATO közötti megközelítő egyensúly a NATO-n belüli amerikai fölény szerepét bizonyos értelemben csökkenti. A nyugat-európai országok katonai függőségét az amerikai rakéták nyugat-európai telepítése tovább erősíti. A NATO működésében érdekelt a többi tagállam is. Ennek alapját elsősorban legfontosabb osztálycéljaik, stratégiai célkitűzéseik azonossága képezi. Az elmúlt években erősödött a nyugat-európai gazdasági integráció, felgyorsult a politikai integrálódás folyamata is. A belső ellentétek feloldásával közelebb kerültek külpolitikai állásfoglalásaik, s biztonságpolitikai és gazdasági érdekeik alapján önálló kapcsolatrendszert alakítottak ki a szocialista országokkal. Ugyanakkor tény az is, hogy a gazdasági szerkezet átalakítása lelassult, a tudomány és a technika terén az Egyesült Államoktól és Japántól való lemaradásuk fokozódott. Kirajzolódtak a „keleti politika” belső korlátái is, s még inkább világossá vált, hogy a szovjet-amerikai viszony javulása nélkül saját erőfeszítéseik csak bizonyos határokon belül mozoghatnak. Az atomerővel rendelkező államok is tudatában vannak annak, hogy nukleáris eszközeiknek csak a nyugati szövetség keretében van nemzetközi jelentőségük. A nyugat-európai országok gazdasági és katonai pozícióikra támaszkodva igyekeznek nagyobb szerepet játszani a NATO politikájának és katonai stratégiájának kialakításában. Az eurocsoport létezése, a Nyugat-európai Unió felélesztésére irányuló törekvések azonban nem mondanak ellent a NATO létezésének, tevékenysége, struktúrája további tökéletesítésének. A NATO európai tagállamai alapvetően azon az állásponton vannak, hogy a nemzetközi problémák tárgyalásos rendezése, az enyhülés csak akkor lehetséges, ha szilárdan fennmarad a tőkés hatalmak koalíciója. Nem lebecsülendő összetartó erő az a tény is, hogy a NATO-n belül az Egyesült Államok rendelkezik az atomeszközök 90 százalékával, de a hagyományos erők terén a többi ország biztosítja a személyi állomány 83, a szárazföldi erők 93, a légierő 75 százalékát.4 A NATO érdekegyeztető szerepe találkozott a tagállamok elvárásaival, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok domináns szerepe e folyamatban vitathatatlan. A szocialista országok ilyen körülmények között nem mondhatnak le forradalmi vívmányaik védelméről. Ebben a folyamatban hiba lenne lebecsülni a nemzetközi élet feltételrendszerében bekövetkezett pozitív változásokat, de hiba
