Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Berényi Pál: A polgári politikatudomány szocializmusképe
BERÉNYIPÁL A polgári politikatudomány szocializmusképe A más államok belső viszonyait tanulmányozó politikatudomány homlokterébe került az egyes társadalmak stabilitásának vizsgálata. Nem kétséges ugyanis, hogy a nemzetközi kapcsolatok mai rendszerének pillérét a két fő erőcentrumhoz tartozó, különböző társadalmi rendszerű államoknak a történelmi küzdelem és versengés során összességében kiegyenlítődött erőviszonyai képezik. Ezek az erőviszonyok a korszerű értelmezés szerint a gazdasági és a katonai erő mellett a belső társadalmi-szociális és ideológiai dimenziókat is magukba foglalják. Stabilitás és destabilizálás Az erőviszonyok komplexitásán belül az egyes összetevők súlya és szerepe egyes időszakokban és helyzetekben más és más, a tartós együttélésre berendezett nemzetközi kapcsolatrendszerben a nem katonai terület a meghatározó. Más oldalról és pontosabban: az erőviszonyok katonai dimenziója időnként előtérbe kerülhet és jelenleg kerül is, de - az ún. helyi válságok „kezelésében” betöltött, csak viszonylagosan hatékony szerepét leszámítva - már nincs önálló funkciója. A fegyverkezés, a militarizálás nem vezethet a történelmi verseny kimenetelének a kezdeményező fél számára előnyös eldöntéséhez, legfeljebb áttételesen, a gazdasági teljesítőképesség növelésével vagy például a belső társadalmi kohézió erősítésével és az ideológiai - image-javító - offenzívával együtt szolgálhat időleges érdekeket és célokat. A belső és a külső stabilitás az államok biztonságérzetének alapvető eleme. A két oldal szoros összefüggése ma kevésbé vitatható, mint bármikor. Bármely külpolitika, amely egy állam destabilizálását célozza, a mai feltételek között - amikor az államok integrált politikai, gazdasági, katonai szövetségi rendszerekhez tartoznak, illetve konfliktushelyzetben azok védelmére számíthatnak - csak belső 48
