Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Csaba László: A KGST a változó világban
tizeddel később két félhivatalos elemző a Szovjetunió külügyminisztériumához közel álló folyóiratban kifejti: az 1984. évi KGST-csúcstalálkozó arra ösztönözte a természeti erőforrásokkal kevésbé ellátott tagországokat, hogy az energia- és anyagtakarékosságra, valamint a kevéssé anyag- és energiaigényes iparágak kiemelt fejlesztésére törekedjenek. Az energia- és nyersanyagtermelés összefüggésében „minőségileg új feladatokat” fogalmaznak meg. „Ebben az összefüggésben a lényeg nem a fűtőanyag-kitermelés további növelése, hanem a felhasználás gyökeres megjavitása és a lehető legnagyobb eredményességének biztosítása. Az energiafelhasználási hatékonyság növelésének még hatalmas kiaknázatlan tartalékai vannak.”10 Az új helyzetet létrehívó főbb okokat a következő hat tényezőben lehet megjelölni.11 Először: a szovjet fűtő- és nyersanyag-kitermelés - a földgáz kivételével - egyetlen, az összforgalom szempontjából lényeges területen sem nő érdemben. Ennek objektív okai vannak, egyebek között pénzügyi, hitelezési, műszaki, technológiai, földtani, éghajlati, szervezeti, munkaerőbeli, szállítási, szabályozási és infrastrukturális tényezők. Nincs szükség e helyütt e tényezők újbóli részletes kifejtésére,12 elégséges csupán a végkövetkeztetést felidézni: a folyamat objektív jellegű, és a ma reálisan számba vehető feltételek mellett visszafordíthatatlan is. Másodszor: a szocialista iparosítás folyamatában, először a szovjet gyakorlat kritikátlan másolása folytán, később pedig a szocializmus = az iparfejlesztés felszabadítása a természeti és a termelési tényezők korlátái alól tantételét követve Kelet-Európábán rendkívül anyag- és energiapazarló iparszerkezetek alakultak ki és termelődtek bővítetten gyors ütemben újra. Bár a szerződéses árképzési gyakorlat 1975. februári - akkor váratlanul jövő - megváltoztatása már végképp tudatosította a kelet-európai döntéshozók számára azt, amit másfél évtized huzatmnája alapján már addig is tudtak: azt, hogy a növekvő mennyiségű, olcsó fűtő- és nyersanyagszállítások korszaka véglegesen lezárult. Ennek ellenére még 1975-1979 között sem történt lényegében semmi az említett, a reálfeltételektől többszörösen is elszakadt gazdaságszerkezet megváltoztatásáért. Lényegében önálló, harmadik tényező, hogy legalább egy teljes évtized veszett el azáltal, hogy nem tudtak megszületni a gazdaság anyag- és energia- igényességét számottevően mérsékelni képes struktúrapolitikai ésmechanizmusbe- li változások Kelet-Európábán.13 Ma már valószínűleg nem szükséges hosszadal- masan bizonygatni: a változtatások halasztgatása, a kedvezőtlen gazdaságszerkezet változatlan fenntartása, sőt bővített újratermelése, egyszóval a belső (nemzeti) feltételeket szinte abszolút elsődlegesnek tekintő, importhelyettesítő, mennyiségi jellegű növekedési politika évtizedes továbbvitele a megváltozott nemzetközi (főleg KGST-beli) reálfeltételek közt, súlyos hibának bizonyult. E helyütt külön is szeretném kiemelni, hogy a KGST-beli energiaszűke egyáltalán nem a világ- gazdasági változások áttétele, „begyűrűzése”, hiszen épp a kitermelő- és a feldolgozóipar közt régiószinten már a hatvanas évek elejére kiéleződött aránytalanság *3
