Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 2. szám - Balogh András: Az Egyesült Államok harmadikvilág-politikájának sajátosságai (1981-1984)
elmúlt néhány évben óriási erőfeszítéseket tett egy, a Közel-Keletet és a Távol- Keletet összekötő támaszpont-láncolat létrehozására. 1978 tavasza óta (amikor az amerikaiak megszakították a Szovjetunióval az Indiai-óceán térségében való katonai jelenlét korlátozásáról és az itt felhalmozott fegyverzet csökkentéséről 1977 júniusában megkezdett tárgyalásokat) Washington teljesen feladta a korábban nagy várakozással fogadott carteri demilitarizálási elképzeléseket. A Reagan- kormány számára az Indiai-óceán óriási kiterjedésű medencéje elsősorban csak a kelet-nyugati konfrontáció egyik területe. Fő feladatának azt tekinti, hogy távol tartsa a Szovjetuniót, biztosítsa a Nyugat számára katonai és gazdasági szempontból „létfontosságúnak” nevezett érdekei érvényesülését, erélyesen szembeszálljon a part menti országok baloldali kormányzataival és mozgalmaival, s támogatást nyújtson az Egyesült Államokhoz hű rendszereknek. Ezek a célok mindenekelőtt olyan törekvésekben öltenek testet, mint az Egyesült Államok indiai-óceáni katonai jelenlétének erősítése, katonai-politikai tömb vagy tömbök létrehozása, „nagylelkű” katonai segélyprogramok beindítása. A Közel-Kelet és a Perzsa-öböl olajkútjainak és az odavezető útvonalaknak a „védelme” az ürügy a tengerészeti és légibázisok bővítéséhez, modernizálásához és újabbak létrehozásához az Indiai-óceán egész medencéjében. A már beindult ötéves katonai fejlesztési program ezekre a célokra 30 milliárd dollárt irányoz elő. A térségben több mint 30 olyan bázis található, amely közvetlen amerikai fennhatóság alatt áll, vagy az Egyesült Államok bizonyos megszorításokkal használati jogot élvez fölötte. Rendkívüli jelentősége van a földrajzilag központi helyen fekvő Diego Garcia-i bázisnak, ahol nukleáris fegyvereket is tárolnak, s ahol új kifutópályák és egy 12 ezer fős flotta egyidejű kiszolgálását biztosító kikötői berendezés épült. Az óceán partján fekvő számos országgal van az amerikaiaknak kikötő-, illetve támaszponthasználatot biztosító együttműködési szerződése. Az Indiai-óceánt övező támaszpontok az afrikai partokon, az Arab-félszigeten és Ausztráliában találhatók. Ezenkívül az Egyesült Államoknak továbbra is jelentős bázisai vannak az ASEAN-országokban. Értesülések szerint az Egyesült Államok katonai támaszpontok megszerzésére törekszik Bangladesben és Srí Lankában (Trinkomali). Megállapítható, hogy az Egyesült Államok nagyobb tengerészeti és légierővel rendelkezik az Indiai-óceánon, mint a part menti államok együttvéve, és a támaszpontok olyan rendszerét hozta létre, amellyel tartós egyeduralomra lehet berendezkedni. Az újonnan függetlenné vált part menti országok gyorsan felismerték, hogy az Indiai-óceán békeövezetté nyilvánítása alapvető érdekeiket szolgálja. Az el nem kötelezett országok 1964-ben Kairóban tartott második csúcsértekezletén Srí Lanka javasolta az Indiai-óceán atomfegyvermentesítését, majd a mozgalom 1970-ben Lusakában megtartott csúcsértekezletén a tagországok a békeövezet- koncepciót fogadták el. 1971-ben az ENSZ-közgyűlés XXVI. ülésszaka lényegé20
