Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 2. szám - Balogh András: Az Egyesült Államok harmadikvilág-politikájának sajátosságai (1981-1984)
ban számítottak. A falangista dominanciájú Libanon nem jött létre, a libanoni polgárháború állandósult, a palesztin politikai infrastruktúra végül is nem esett szét, Szíria - miközben erősítette együttműködését a Szovjetunióval - hatékonyan fejlesztette fegyveres erőit, és jelentősen megszilárdította politikai pozícióit a térségben. Magában Izraelban is egyre nagyobb kétségek merültek fel a libanoni kaland célszerűségét illetően. A bejrúti kormány végül is fölmondta az Izraellel kötött megállapodást, tarthatatlanná vált az ún. soknemzetiségű erők libanoni állomásoztatása, és 1984 végén döntés született az izraeli csapatok visszavonására Libanonból. Vezető republikánusok is egyértelműen kudarcnak minősítik az Egyesült Államok libanoni politikáját.35 Egyelőre a Reagan-kormány az amerikai globális stratégiai érdekeket hagyományos eszközökkel, hagyományos szövetségesekre támaszkodva törekszik megvalósítani. Úgy tűnik, az amerikai vezetés tudomásul veszi bizonyos arab területek izraeli bekebelezését, ragaszkodik ahhoz, hogy Izrael megőrizze katonai fölényét szomszédainak bármilyen kombinációjával szemben is. 1983. november 29-én Yitzhak Shamir izraeli miniszterelnök Washingtonban a katonai tervezést koordináló közös bizottság létrehozásáról állapodott meg Reagan elnökkel. Az amerikai közel-keleti politika stratégiai céljai között tehát az átfogó rendezés nem szerepel. Ehelyett továbbra is három pragmatikus célt igyekszik egymással egyeztetni: a Szovjetunió távoltartását a Közel-Kelettől, az olajkutak és a hozzájuk vezető utak biztosítását, végül Izrael domináns pozícióinak fenntartását. 3. _ Indiai-óceán térsége Az utóbbi években az Indiai-óceán térségében is növekedett a nemzetközi feszültség. Ezáltal újabb hatalmas térség (Földünk összterületének mintegy 20 százaléka, ahol több mint 40 államban az emberiség harmada él) érzékelte az eddigieknél közvetlenebbül a kelet-nyugati kapcsolatok alakulásának következményeit, a fegyverkezési verseny fokozódását. Magának az óceánnak a világgazdasági és világpolitikai jelentőségét mutatja, hogy itt bonyolódik az összes tengeri kereskedelmi forgalom negyede, ezen belül a Perzsa-öböl vidékének olajszállításai. Az Indiai-óceán térségét illetően az Egyesült Államok lépéseit egyértelműen a stratégiai megfontolások irányítják. A brit, francia és holland gyarmatbirodalmak összeomlása, majd a Szueztől keletre vállalt angol szerepvállalás megszűnése után az Egyesült Államok a tőkés hatalmak közül csaknem kizárólagos befolyásra tett szert ebben a térségben. Washingtonban sok olyan tanulmány lát napvilágot, amely azzal indokolja az Indiai-óceánon az utóbbi években ugrásszerűen növekvő amerikai jelenlétét, hogy egy olyan légüres teret kell betöltenie, amelyben a szovjet flotta sebezhetővé tehetné az olaj szállítási útvonalakat. Az Egyesült Államok, minden külső vagy térségbeli hatalmat megelőzve, az 19
