Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 2. szám - Balogh András: Az Egyesült Államok harmadikvilág-politikájának sajátosságai (1981-1984)
- szembe akar szállni a szovjet hatalom terjeszkedésével; azt akarja, hogy- javuljanak a politikai, gazdasági és kereskedelem-politikai kapcsolatai a térségben;- segít szövetségeseinek védelmi képességük fokozásában;-növeli az amerikai katonai potenciált a térségben;- folytonosságot és elszántságot kíván mutatni a regionális biztonság fenntartásában, és- folytatni kívánja béketörekvéseit az arab-izraeli konfliktusban”.30 A fenti célok elérése egyik fő eszközének tartotta Haig külügyminiszter a térség fontos államaival kialakítandó „stratégiai konszenzus” létrehozását, amely egy új, az Egyesült Államok érdekeivel összhangban álló politikai-katonai szervezet megteremtésének koncepcióját tartalmazza. A Reagan-kormány terveiben határozottan felértékelődtek a térségbeli hagyományos barátok. Izrael, Törökország, Szaúd-Arábia, Egyiptom, Marokkó, Jordánia és Omán már régóta stabil partnerek, jóllehet az amerikai stratégiai és energiabiztosítási tervekben különböző súllyal szerepelnek. A felsorolt országokkal az Egyesült Államok kormánya stratégiai megállapodások tető alá hozására, támaszponthasználatra, saját katonai egységei számára állomásoztatási lehetőség biztosítására törekedett. Az egyes fontos kétoldalú viszonylatokban tett új amerikai lépéseket és eredményeiket a következőkben összegezhetjük: a) Az Egyesült Államok és Izrael között az együttműködés minden eddiginél magasabb szintűvé vált. Az 1981. november 30-án kötött „stratégiai együttműködési megállapodás” kiterjed a katonai információcserére, amerikai üzemanyag izraeli területen történő tárolására és közös haditengerészeti gyakorlatok tartására. (Formális egyezmény a két ország között eddig nem létezett.) b) Reagan elnök 1981 októberében kinyilvánította, hogy az Egyesült Államok nem engedi, hogy „S^aád-Arábia egy másik Iránná váljék”,31 vagyis vállalta a szaúdi trón védelmét nemcsak külső támadás, hanem a belülről szervezett fellépések ellen is. Ez a több évtizedes amerikai-szaúd-arábiai kapcsolatok történetében első ízben fordult elő. c) Az Egyesült Államok 1981 végén megkezdte Egyiptomban a Ras Banas-i katonai támaszpont modernizálását, elfogadta Szadat javaslatát a katonai együttműködésre és a Szudán részére történő fegyverszállításokra. Szadat meggyilkolása (1981. október 6.) után az amerikai kormányzat azonnal deklarálta Egyiptom támogatását. d) 1982 májusában új stratégiai szövetségről jött létre megállapodás az Egyesült Államok és Marokkó között. Ez magában foglal olyan katonai szerződést is, amely jogot biztosít az amerikai gyorshadtestnek több marokkói támaszpont használatára. e) A török katonai vezetés ugyancsak számottevő politikai, gazdasági és katonai segélyt kap az Egyesült Államoktól. Washington vállalta, hogy részt vesz a török katonai felszerelések modernizálásában. 16
