Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kőrösi István: Georges Sokoloff: Az enyhülés gazdaságtana: a Szovjetunió és a nyugati tőke

felelően tartalmazza az európai biztonsági fo­lyamat megszilárdítására, a bizalom erősítésé­re irányuló törekvéseket. Döntően a nyugati törekvéseknek megfelelően jelentős teret szen­tel az emberi jogoknak, a humanitárius és információs kérdéseknek. A záródokumentum a következő Madrid- típusú találkozóig (Becs, 1986. november 4.) gazdag programot irányoz elő a 35 ország számára. Az egyik legfontosabb ezek közül az európai bizalom- és biztonságerősítéssel és leszereléssel foglalkozó konferencia (Stock­holm, 1984. január 17.) összehívása. Hazánk szempontjából kiemelkedő jelentőségű a kul­turális fórum (Budapest, 1985. október 15.). A résztvevő államok az EBEÉ-záróokmánya aláírásának 10. évfordulójáról Helsinkiben (1985. augusztus 1.) emlékeznek meg. A ko­rábbi, hasonló értekezletek folytatásának te­kinthető a földközi-tengeri együttműködésről tartandó szeminárium (Velence, 1984. okt- ber 16-25.) és a viták békés rendezéséről tar­tott szakértői értekezlet (Athén, 1984. már­cius 21.). Az emberi jogokkal foglalkozó szakértői értekezlet 1985. május 7-én Ottawá­ban, az emberek, szervezetek és intézmények kapcsolataival foglalkozó pedig 1986. április 15-én Bernben kezdi meg munkáját. Összességében elmondható, hogy a madridi záródokumentum előmozdítja a helsinki záró­okmányban foglaltak további megvalósítását, megerősíti hosszú távú program jellegét, biz­tosítja az európai biztonsági és együttműkö­dési folyamat továbbvitelét, intézményeinek megőrzését. Bródi Gábor GEORGESSOKOLOFF: Az enyhülés gazdaságtana: a Szovjetunió és a nyugati tőke (L’économie de la détente: L’URSS et le ca­pital occidental) Presses de la Fondation Na­tionale des Sciences Politiques, Párizs, 1983. 255 L Georges Sokoloíf műve a nemzetközi jelentő­ségű és dimenziójú téma politikai, gazdaság- elméleti és gazdaságpolitikai szempontjait összefüggéseikben tárgyalja. A mű címe kétféleképpen is fordítható: „Az enyhülés gazdaságtana”, illetve „Az enyhülés (korszakának) gazdasága”. A könyvre mind­kettő ráillik: az enyhülés időszakának törté­nelmi léptékű bemutatásából általános elmé­leti, gazdaságstratégiai összefüggéseket von le. A konkrét elemzés és az elméleti általáno­sítás egymást kiegészítve fonódik össze az egész könyvben. A jelenlegi világgazdasági és -politikai hely­zetben különös jelentősége van annak, hogy az enyhülés eredményeit elemző, felmutató mű jelent meg a neves nyugati szerző tollából. Még fontosabb, hogy a szerző könyve a kelet­nyugati gazdasági kapcsolatok jelentőségét bi­zonyítja, s azt is, hogy e kapcsolatok fenntar­tásában, sőt továbbépítésében - a köztük lévő nézet- és érdekkülönbségek ellenére - mindkét fél érdekelt. Sokoloíf könyve 2 fő részből áll. Az első („Politikai előfeltételezések”) a Szovjetunió nyugati politikájának alapvető tényezőivel foglalkozik, a második rész („A gazdasági valóság”) a Szovjetunió nyugati importpoliti­kájának megvalósulását elemzi, kiemelve a nyugati technikaimport szerepét a szovjet be­ruházásokban, hatásukat a szovjet gazdaságra. A Szovjetunió nyugati gazdasági kapcsola­tai az ötvenes évek második felétől a hetvenes évek közepéig jelentős mértékben kiépültek. Sokoloíf a „Szovjetunió Nyugat felé való nyitását” (24. 1.) és a technikatranszfert teszi elemzése vezérfonalává. Abból indul ki, hogy a szovjet külgazdasági politika meghatározója nyugati viszonylatban az importigény és az importról való döntés. Az exportot pedig sze­rinte az importigények fedezése eszközének tekintik. Az ötvenes évek közepe előtti jelszó („azért importálni, hogy majd kevesebbet kelljen importálni”) azt a törekvést tükrözte, hogy a termelés hazai bázisának megteremtésével az importot helyettesítsék. A „szükséges import” azonban az eredetileg importhelyettesítőnek szánt beruházásokkal kapcsolatban is növeke­dett. Új iparágak meghonosítása is import­vonzattal járt. A szovjet gazdaságpolitikában az ötvenes évek közepe óta egyre fontosabbá vált a nem­zetközi munkamegosztásba való bekapcsoló­dás. Sokoloíf szerint azonban a külkereskede­lem állami monopóliuma, párosulva a köz­pontosított tervezéssel, „rendkívül hatásos protekcionista döntési lehetőséget” biztosit a szovjet külkereskedelem irányítóinak. (26. 1.) A marxista elemzés viszont rámutathat, hogy sem a szocialista állam külkereskedelmi monopóliuma, sem a tervezés nem a protek­146

Next

/
Oldalképek
Tartalom