Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - SZEMLE - Valki László: A defenzív védelem koncepciója
A lövegeket, a rakéták indítóberendezéseit azonban az egységektől távolabb helyeznék el, nehogy a támadó páncélosok az indítás pillanatában felderítsék fedezékeiket. Az egyes egységek között megbízható híradó-összeköttetést hoznának létre, amely az ütközet leghevesebb időszakában is pontosan működne. Erre a célra földalatti üvegszálas kábeleket használnának, mivel a rádiókapcsolatot akár az ellenfél, akár maga a tűzpárbaj megzavarhatja. A feltételezések szerint a támadó ebben az övezetben az első 10-15 km megtétele után akkor is elveszítené erőinek 25-30 százalékát, ha támadása jelentős tűzerejű s igen koncentrált lenne. 3. „Manőverező övezetEbben a - pontosan meg nem határozott szélességű - sávban olyan mozgékony páncélos egységek állomásoznának, amelyek képesek lennének szembeszállni azokkal az ellenséges erőkkel, amelyek valamilyen módon áttörtek az előző két övezeten. Ezek az egységek voltaképpen egyfajta „belső gyorsan bevethető erőt” képeznének, amelyek rövid időn belül képesek lennének elérni a veszélyeztetett pontokat, és ott megsemmisíteni a behatolókat. A fegyveres konfrontációt megelőző politikai válság kialakulásakor azonnal elhagynák körzeteiket, és szétszórtan helyezkednének el, nehogy célpontjaivá váljanak az ellenfél kis vagy közép-hatótávolságú rakétafegyvereinek. 4. „Hátvédövezet”. Ennek minősül a védekező ország teljes fennmaradó területe. Ide olyan mobil egységeket telepítenének, amelyek szükség esetén szembe- szállnak a légideszant-alakulatokkal, és megakadályoznák az ellenség által szervezett szabotázsokat. Emellett olyan további egységek is állomásoznának itt, amelyek hatékony logisztikai segítséget nyújthatnának a többi övezetben harcoló alakulatoknak, vagy gondoskodnának a szükségessé váló utánpótlásról. A négy övezet közül csak az egyikben - nevezetesen a harmadikban - állo- másoztatnának támadó fegyvereket. Azért lenne rájuk szükség, mert valakinek el kell távolítani a behatolókat a megszállt területekről. A könnyű tüzérség erre aligha lenne alkalmas, s a védekező fél számára fontos az, hogy adott esetben, ha a helyzet úgy kívánja, ellentámadásba mehessen át. Egyébként is - jegyzi meg az egyik szerző - ezek a fegyverek jelen pillanatban még léteznek, és semmi esély sincs arra, hogy holnapra kivonják őket a forgalomból. Az idő múlásával azonban egyesek közülük elavulnak, és nem feltétlenül kell utánpótlásukról gondoskodni.10 A rendszerbe állítandó új fegyverek - magas műszaki színvonalukhoz és az elérni kívánt célokhoz képest - igen olcsók lennének. Afheldt egy jellemző példát említ ezzel kapcsolatban. Az amerikai hadsereg - írja - nemrég rendelt 400 ezer rakétát (tüzérségi sorozatvetők számára) ugyanakkora összegért, mint amennyibe ma 100 vadászgép kerül. E rakéták hatótávolsága 40-50 km. Nos - írja -, ha minden négyzetkilométernyi területre csak 5 ilyen rakéta jutna, akkor 10 ezer páncélos jármű koncentrált támadása esetén az ellenség egy 50 km széles frontszakaszon az első 10 kilométeres sávban elveszítené járműveinek felét. (E számítás 20 százalékos találati valószínűséget tételez fel. 10 százalékos valószínűség mel106
