Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - SZEMLE - Perc L. László: A változás évei Spanyolországban
sok kiutat keresnek. A társadalom nem áll meg, átalakul. így történt ez Spanyolországban is • bizonyára felgyorsult ez a folyamat, amikor a polgárháború borzalmait már nem ismerő nemzedékek nem kötődtek olyan múlthoz, amely - az egyik vagy a másik oldalon - erőszakkal kötelezné őket az azonosulásra.”1 Ezúttal nincs lehetőségünk a Franco-korszak társadalmi és politikai viszonyainak mélyebb elemzésére, így csak néhány olyan fontosabb tényre utalnánk, amelyek e letűnt történelmi időszakból még most is hatnak a jelenlegi folyamatokra, és a jövő alakulását is befolyásolhatják:- Spanyolországban a szélsőjobboldalnak még mindig figyelemreméltó, politikailag és ideológiailag aktív, szervezett bázisa van.- A négy évtizedes fasiszta rendszer ideológiájának hatására mind a mai napig fennmaradtak az intenzív kommunistaellenes reflexek, és nemcsak a konzervatív körökben, de még olyan rétegekben is, amelyek annak idején a fasiszta diktatúrával valamilyen formában szemben álltak.- Részben ezzel magyarázható, hogy az antifasiszta és Franco-ellenes erők hatékonyabb összefogását egységét (legalábbis tartósan) nem lehetett sem belföldön, sem az emigrációban kialakítani. Vonatkozik ez mindenekelőtt a progresszív erők derékhadát jelentő szocialisták és kommunisták viszonyára.- A diktatúra kíméletlen elnyomó intézkedései, rövidlátó spanyol nacionalista törekvései nyomán rendkívül elmélyültek a nemzetiségi ellentétek. Az önkényuralom felszámolását követő változások ellenére a mai napig sem rendezett teljesen a nemzetek autonómiája, különösen a baszkok problémája és az ezzel összefüggő szervezett terrorizmus jelent súlyos tehertételt a fiatal spanyol demokráciának. Ez egyébként pillanatnyilag az egyik legveszélyesebb destabilizáló tényező.- A demokratikus átalakulás folyamatában a fegyveres erők és általában az állam erőszakszervei képezték a másik veszélyes destabilizáló elemet. A Franco- korszakban tényleges hatalmi tényezőként és a diktatúra fő támaszaként a fegyveres erők mindvégig privilegizált helyzetben voltak. Korábbi kiváltságait féltve a katonai elit többsége messzemenően bizalmatlan a demokratikus reformokkal szemben. Az elmúlt években több elvetélt puccskísérlet tanúsította a „katonai alternatíva” veszélyességét, és hogy azt még nem lehet végérvényesen megszűntnek tekinteni.- A francóizmus politikai végelgyengülése, az önmagát túlélt rendszer felbomlása időben egybeesett a tőkés világgazdasági válság rohamos elmélyülésével. Ez a körülmény részben közrejátszott abban, hogy viszonylag nem ütközött nagyobb nehézségekbe a fasizmus felszámolása. Ilyen irányba hatottak még a csaknem egyidejű portugáliai és görögországi változások is. Más oldalról viszont a gazdasági recesszió elmélyülése nem kímélte a zsenge spanyol demokráciát sem, és most is igen súlyos tehertételként nehezedik az átalakulás egész folyamatára.- Ilyen körülmények között a demokratikus rendszerváltás folyamata igen nagy mértéktartás közepette realizálódott. Az ideológiai ihletésű voluntarizmust 89
