Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - SZEMLE - Perc L. László: A változás évei Spanyolországban
SZEMLE PERC L. LÁSZLÓ A változás évei Spanyolországban 1975. november 20-án halt meg Madridban a spanyol történelem legvéresebb polgárháborújának főszereplője, Francisco Franco Bahamonde fasiszta diktátor, aki csaknem négy évtizeden át döntő szerepet játszott országa politikájának meghatározásában. Elhunytakor ismeretlen, fiatal sevillai ügyvéd volt az akkor illegalitásban tevékenykedő Felipe González Márquez, aki alig hét év múltán szocialista párti kormány elnöke lett Spanyolországban. Az 1982. október 28-án tartott parlamenti választásokon mintegy 10 millióan szavaztak pártjára, a Spanyol Szocialista Munkáspártra (Partido Socialista Obrero Espanol - PSOE), amely így 201 képviselővel abszolút többséget ért el a Cortesben. Az említett két esemény pontosan tükrözi a Franco halálát követő mélyreható politikai változásokat, amelyeknek fő célkitűzése volt és maradt, hogy Spanyolországban létrejöjjön és megszilárduljon a polgári demokrácia intézmény- rendszere. A demokratikus átalakulás folyamata lényegében nagyobb drámai társadalmi konfliktusok és megrázkódtatások nélkül ment végbe. Ez a folyamat ugyanakkor mindvégig telített volt belső feszültséggel és éles politikai harccal. E légkör kísérőjelenségeként mindig jelen volt a bizonytalanság, a múlt „lidér- ceitől” való félelem és a jövő iránt érzett aggodalom. A diktatúra hagyatéka A Franco-diktatúra autokratikus hatalmi viszonyai biztosítottak ugyan bizonyos politikai stabilitást, de nem tudták meggátolni a társadalmi és a gazdasági struktúra folyamatos mozgását, állandó formálódását. Ezzel összefüggésben figyelemre méltó Ramón Tamames ismert haladó történész megállapítása: „Mély meggyőződésünk, hogy bármilyen uralmat gyakoroljanak is egy nép felett, annak haladása fékezhetetlen, mert a társadalmon belül keletkező önmegújhodási impulzu88
