Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Dobozi István: A nemzetközi fejlesztési stratégia megvalósításának problémái a nyolcvanas évtized első harmadában
Sok fejlődő országban azonban a külső erőforrásokra való támaszkodás és főként azok hazai hasznosítása nem volt kellően átgondolva, a hitelek a romló külgazdasági feltételek mellett inkább a folyó fogyasztás fenntartását, mintsem a termelő beruházások fokozását szolgálták, azaz lehetővé tették az elkerülhetetlen szerkezeti alkalmazkodás késleltetését. Egyes fejlődő országok pedig a folyamatos hitelfelvétellel a kedvezőtlen külső hatások (cserearányromlás, az exportbevételek csökkenése stb.) ellenére a korábbi gazdasági növekedési ütem fenntartását kísérelték meg. A kedvezőtlen külső piaci értékesítési feltételek és a nem megfelelő belső exportösztönzési politika azonban szükségszerűen csak rövid életű sikereket hozhatott. A külföldi hitelfelvételi lehetőségek beszűkülésével elkerülhetetlenné vált restriktiv gazdaságpolitika életbe léptetése. Mi a teendő? Először is fontos, hogy a nyolcvanas évtized első harmadának gyakorlati tapasztalataiból és az évtized derekáig viszonylag kellő bizonyossággal előrevetíthető tendenciákból a nemzetközi fejlesztési stratégiára vonatkozólag helyes következtetések és intézkedések szülessenek. A kedvezőtlen irányzatok alapján szükség van annak nyílt beismerésére, hogy - még a nyolcvanas évtized hátralevő időszakában bekövetkező esetleges kedvező ütemű fejlődés esetén is - a harmadik fejlesztési évtized szinte valamennyi fő célkitűzése teljesíthetetlenné vált. Irreális lenne azt feltételezni, hogy a harmadik világban - még a mainál sokkal kedvezőbb nemzetközi környezetet feltételezve is - lehetőség van a gazdasági növekedés olyan mértékű felgyorsítására, amely ellensúlyozná a nyolcvanas évek első harmadának fejlődéshiányát. A Nemzetközi Valutaalap - a fejlett tőkés országok gazdasági fellendülését és a nem olajexportáló fejlődő országok fizetésimérleg-hely- zetének folyamatos javulását feltételezve - 1984 és 1986 között az utóbbi országcsoport bruttó nemzeti termékének évi 4,5 százalékos növekedését jelzi előre, ami jelentősen elmarad a nemzetközi fejlesztési stratégia előirányzatától, s aminek az elérése távolról sem bizonyos.17 A nemzetközi fejlesztési stratégia megvalósításának az ENSZ keretében 1984- ben sorra kerülő értékelésekor a figyelmet elsősorban az eredeti fejlesztési célok jelentős módosítására kell fordítani, nem pedig azok megerősítésére. Ez utóbbi bekövetkezése tovább gyengítené a nemzetközi fejlesztési stratégia hitelét és orientációs szerepét. Csakis a reális lehetőségekkel arányban álló, a harmadik fejlesztési évtized által kitűzötteknél jóval szerényebb fejlesztési céloknak és az őket szolgáló eszközrendszernek lehetnek esélyei arra, hogy elnyerjék a fejlett országok többségének tevőleges (s nem csupán látszólagos) támogatását. Mérlegelés tárgyát képezheti az, hogy ebben a helyzetben szükség van-e a célkitűzések merev, számszerű formában való megadására. Megfontolandó az is, hogy a nemzetközi fejlesztési stratégiát célszerű-e továbbra is az új nemzetközi gazdasági 83
