Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Dobozi István: A nemzetközi fejlesztési stratégia megvalósításának problémái a nyolcvanas évtized első harmadában
A fogyasztói árak emelkedésének üteme a fejlődő országokbana (évi átlagos százalékos növekedés) tábládat Országcsoport 1976— 1980 1981 198211 Fejlődő országok összesen 33.5 38,1 45.8 Afrika 17,1 22,2 15,4 Dél- és Kelet-Ázsia 9.1 13,6 7.0 Nyugat-Ázsia i5,4 20,2 18,0 Latin-Amerika 62,0 65,0 87.4 Egyéb 32,0 37.5 31,0 Nettó energiaexportáló országok i5,4 18,8 28,7 Nettó energiaimportáló országok 46,8 51,5 55,8 a 19 nettó energiaexportáló és 59 nettó energiaimportáló ország adatai alapján. b Előzetes adat. Forrás: World Economic Survey 1983. Current Trends and Policies in the World Economy. United Nations, New York, 1983. 71. 1. pénzügyi vesztesége egyes országokban hatalmas méretűvé vált. Mexikóban például 1982-ben a nemzeti össztermék 17, Argentínában 14, Brazíliában pedig 12 százalékát tette ki.14 A veszteségek fedezéséhez szükséges költségvetési eszközök tekintélyes hányadát a kormányok külső hitelfelvétellel szerzik meg. E problémát tovább élezi az a körülmény, hogy egyes kormányok szükségét érzik annak, hogy az állami szektor számára átvegyék azoknak a magánvállalatoknak egy részét, amelyeket a gazdasági válság pénzügyi csődbe juttatott vagy annak bekövetkezésével fenyeget.15 A gazdasági alkalmazkodás hiányosságaival összefüggő belső egyensúlyi nehézségek a krónikus inflációs folyamat felgyorsulásában összegződtek. Amint a 9. táblázat jelzi, a fejlődő világ egészében a nyolcvanas évek elején még nem érződött a világpiaci infláció jelentős csillapodása. Sőt az egyébként is magas inflációs ráta jelentősen tovább fokozódott, ráadásul éppen az áremelkedés által legsúlyosabban érintett országokban, ahol az éves inflációs ráta megközelítette vagy túllépte a 100 százalékot. A gyors ütemű infláció általában a nemzeti valuta túl- értékelődéséhez vezet, ami erősíti a külföldi hitelek iránti túlkeresletet. Az export fékezésén keresztül ugyanis csökkenti a devizabevételeket, miközben ösztönzőleg hat a tőkekiáramlásra és az importra. Ez utóbbi hatás ellen a fejlődő országok jelentős része a protekcionizmus fokozásával próbált védekezni, ami azonban a tapasztalatok szerint éppen azokban az országokban volt kevésbé sikeres, amelyekben a túlértékelt valuta a legerőteljesebb exportfékező hatást fejtette ki.16 Az import mennyiségi korlátozása emellett gyakran károsan hatott visz- sza az exportteljesítményre. A tapasztalatok azt mutatják, hogy számos fejlődő országban a külső hitelfelvétel egészében véve a termelőkapacitás exportorientált bővítését célozta. 82
