Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Tabajdi Csaba: A szocialista országok közötti kulturális kapcsolatokról
nacionalista ellenszenv, ellenségeskedés, nemzeti önzés, kölcsönös bizalmatlanság örökölt hatása.4 A szocialista világrendszerben az ötvenes években adaptációs, implantációs zavarok keletkeztek, ami a nemzeti-nemzetközi dialektikájának megsértésében mutatkozott meg legnyilvánvalóbban. (Lásd erről a Szovjetunió kormányának 1956. október 30-i nyilatkozatát.) Ennek következményeként a felülről irányított struktúraépítés együtt járt a külső minták mechanikus átvételével. A szociális adaptációban, annak tartalmában és formájában a kulturális érintkezésnek kiemelt szerepe volt. Hiszen ez volt az ideológiai, szellemi, szocialista tudatosságbeli tapasztalatátadás csatornája. A külső tapasztalatok átvétele és feldolgozása, a kulturális érintkezés szocio-regulatív funkciója megmutatkozott:- a szocialista jellegű kulturális intézményrendszer kiépítésében;- a kulturális élet irányítási módszereinek átvételében, a kultúra mint ön- szabályozó rendszer szocialista szabályozásának kialakításában;- a szocialista társadalmi tudatosság mint a társadalmi tudatosság új fokának megteremtésében, új értékrend kidolgozásában, meghonosításában (saját hagyományok átértékelése, más népek tapasztalatának átvétele);- közvetett módon az újonnan átvett szocialista kulturális termékek által hordozott értéktartalmak útján kifejtett esztétikai, etikai hatásban;- közvetlen módon magának a kulturális együttműködésnek nevelő-formáló szerepében (reális nemzeti önértékelés, más népek megbecsülése, tisztelete, szocialista internacionalizmus formálása). A szocialista állam létrehozza a saját központosított intézményeinek szerkezetét, az ország életének tudatos és tervszerű irányítását. A szocialista országok egymás közötti kulturális együttműködésének jogi szabályozottsága kulturális egyezményeken, illetve két-, három- vagy ötéves kulturális együttműködési munkaterveken alapul. A felülről lefelé épülő struktúra, az állami irányítás dominanciája történelmi szükségszerűség volt ezen a téren is. A hetvenes években azonban megfigyelhetők az e struktúrából fakadó ellentmondásos jelenségek is. Amikor a hetvenes években a szocialista tudatformálás következtében, illetve a szocialista kulturális együttműködés eredményeképpen az egymás közötti érintkezés kezd az állami tudatosság szintjén fölismert szükségszerűségből szélesebb rétegek, esetenként tömegek belső igényévé lenni, a struktúra logikája következtében éppen ezek az automatizmusok, spontán kezdeményezések szorulnak háttérbe, s válik a meglevő mechanizmus túlszervezetté, merevvé. Márpedig mint minden társadalmi tevékenységben, így a kultúrában, a kulturális érintkezésben is lehetőséget kell biztosítani az önszervezésre, utat kell nyitni az alulról fölfelé létrejövő törekvéseknek. * A szocialista országok együttműködése, így kulturális együttműködése is rendszert alkot. A szocialista világrendszer léte a szocialista országok objektív 6
