Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Kiss J. László: A nyugatnémet pártpolitikai rendszer fejlődése a parlamenti választások tükrében
■lamenti túléléséhez nyújthatott támogatást. Mindez persze azt is jelenti, hogy az FDPerőssége nem önmagában, hanem a többi párthoz való viszonyában rejlik. Az uniópártok problémája messzemenően az ellenzéki szerep hatékonyságának csökkenésével függött össze. A CDU-nak — az adenaueri időktől eltérően - ■csökkent a hatékonysága a „politika előtti”, azaz a hagyományos politikai pártkereteken kívül eső, tehát az egyesületek, egyletek, polgári iniciatívák területein is, amelyek pedig különösen fontosak egy ellenzéki párt számára a választók mozgósításában. Noha tizenhárom évi ellenzéki szerepkörben a CDU nem volt képes az alternatívok integrálására, valójában a zöldek önállósulása mint az SDP válságának kifejeződése objektíve az uniónak kedvezett. Az unió sohasem volt igazi programpárt, nem volt szüksége nagy távlatú jövőképre. A szociáldemokratákkal ellentétben a CDU-nak nem kell azonossági válságtól tartania, inkább mind több programmunkával a legkülönbözőbb érdekek, csoportok és egyesülések konglomerátumát a legrövidebb idő alatt integráló képességének maximumáig kell bővítenie.27 A programtól való tartózkodás csak a kormánypártok számára fizetődik ki: az ellenzéknek ez strukturális hátrány. Ehhez társul a „kancellárhatás” kiesése, a politikai mozdulatlanság, amely a programhiányt még jobban élezi. Részben ezek a hiányosságok fejeződtek ki a CDU és a CSU viszályaiban, nevezetesen a CSU-nak abban a fenyegetésében, hogy egy negyedik országos pártként lépjen fel. Azonban a CSU-nak az a törekvése, hogy a CDU-t egységesen jobboldali konfrontációs pályára kényszerítse, joggal adott tápot annak az aggodalomnak, ahogy az unió a pártrendszer peremére került, s hagyományos táborának, a középrétegeknek jelentős csoportjait veszti el. Választási sikerét a CDU/CSU jórészt az SPD hanyatlásának köszönheti, hasznot húzva a világgazdasági válság tehertételeiből, amely Nyugaton minden hatalmon levő kormánypárt befolyásának csökkenéséhez vezetett, és a „fordulat” iránti politikai szükségletet teremtett meg, főként a neokonzervatív ideológiák pozíciójának kedvezve. A parlamenti választások és az ideológia A CDU/CSU a „szociáldemokrata örökségnek” tekintett gazdasági és pénzügyi helyzet, valamint a növekvő politikai instabilitás megváltoztatását állította választási stratégiájának középpontjába. Az uniópártok közös programjában kijelentik, hogy az SPD tizenhárom évi „elhibázott” politikája után az NSZK-t újra a „megbízhatóság”, a „mérték” és az „ész” alapjaira kell helyezni.28 (Vagyis a felelősség kimondásakor figyelmen kívül hagyják a liberális koalíciós partner szerepét és a világgazdasági válság mindenkori kormányokat sújtó világméretű hatásait.) Az uniópártok választási ideológiájában az „ökonómia” és a „morál”, nevezetesen a gazdasági talpraállás és az erkölcsi megújulás neokonzervatív ■összekapcsolásának ismert mintája állt. 59
