Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)

1984 / 1. szám - Tabajdi Csaba: A szocialista országok közötti kulturális kapcsolatokról

szocialista formációk vonásai a társadalmi struktúrától, annak összetevőitől füg­gően országonként eltérő ütemben alakultak és alakulnak át. Egy társadalmi­gazdasági alakulaton belül (például Csehszlovákia és Bulgária között) is nagyon eltérőek voltak a fejlettségbeli szintek. Éppen ezek az eltérések magyarázzák, hogy bizonyos kétoldalú kulturális kapcsolatok az egyoldalú segély formáját jelentik. (Ilyen jellegű az együttműködés az indokínai szocialista országokkal.) Az egyes országok közötti kulturális kapcsolatok intenzitását meghatározza földrajzi fekvésük, etnikai közelségük stb. Tekintettel arra, hogy a szocializmus kivívásáig Közép-Európa országainak Távol-Kelet népeivel számottevő kultu­rális érintkezése nem volt, rendkívül bonyolult, sőt nehéz örökséggel kellett indulniuk ezeknek a kapcsolatoknak. A szocialista országok kulturális egysége sokrétű kategória, amely objektív és szubjektív összetevőkből áll: Az egység minden szocialista ország nemzeti-állami érdekeiben közös, lé­nyegi és ismétlődő mozzanat, amelyet társadalmi rendszerük egységes volta ha­tároz meg. Nagyrészt megegyeznek az egyes szocialista országok célkitűzései is (az életszínvonal emelése, a személyiség sokoldalú fejlesztése, a szocialista életmód formálása, a szocialista erkölcs alakítása, a szocialista demokrácia fejlesz­tése stb.). Ideológiai téren az egység közvetlen alapja a marxista-leninista világnézet. A szocialista országok kulturális egységének objektív alapja az a kényszerí­tő külső körülmény is, hogy bizonyos mértékig mint egésznek kell reagálnia a rendszeren kívüli környezetre: hatni a világforradalmi folyamatra és tevékeny­kedni a kapitalizmussal folytatott ideológiai harcban. A szubjektív mozzanatok közül leglényegesebb, hogy a szocialista kulturá­lis élet irányításában, formálásában, tudatos, tervszerű fejlesztésében a kommunis­ta és munkáspártoknak vezető szerepe van. Az együttműködés függ ezen pár­tok konkrét irányvonalától, kapcsolatépítési szándékától. A szocialista országok egységére vonatkoztatva is érvényes Marx megálla­pítása: „Ugyanaz a gazdasági alap - a végtelenül sokféle empirikus körülmény, természeti feltételek, faji viszonyok következtében - megjelenésében végtelenül sokféle variációt és fejlődési állapotot mutathat, amelyeket csak ezen empirikus adott körülmények elemzése segítségével lehet megérteni.”3 Az egység és sokféleség dialektikus kapcsolatából néhány olyan tényezőt emelünk ki, amelyek a szocialista országokon belüli sokféleség okai, nevezete­sen a szocialista világrendszer nem antagonisztikus ellentmondásai:- A szocialista országok között nem egyenlő a gazdasági, társadalmi, kulturá­lis fejlettségi szint, eltérő a szocialista társadalmi viszonyok érettségi foka.- Az eltérő történelmi út, a fejlődés következtében különböznek a törté­nelmi, politikai és kulturális hagyományok.- A mai szocialista országokat alkotó nemzetek közötti, múltból örökölt 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom