Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Kiss J. László: A nyugatnémet pártpolitikai rendszer fejlődése a parlamenti választások tükrében
Lista” (GAL) megkezdte sikeres bevonulását az egyes tartományi parlamentekbe. Az 1983. március 6-i választásokig a zöldek hat tartományi parlamentbe jutottak be, és az országos választásokon elért 5,6 százalékos eredményük azt jelenti, hogy 27 képviselővel az új szövetségi parlamentben is megvetették a lábukat. A zöldek sikerei elsősorban az SPD-re és az FDP-re jelentettek számottevő njmmást. Hamburgban és Alsó-Szászországban a zöldek döntő szerepet játszottak abban, hogy az FDP-nek nem sikerült elérnie a tartományi parlamentbe való bejutáshoz szükséges 5 százalékot. Bebizonyosodott, hogy a zöldek hatására csökkent az SPD vonzereje a fiatal választók körében, sőt a szociáldemokraták választói táborából megnövekedett a fiatalok elvándorlása a zöld és alternatív listák irányába. Ezzel az alternatív mozgalom az NSZK belpolitikai rendszerének stabilitására a hagyományos pártok szempontjából fenyegető kihívássá vált. A zöldeknek az NSZK politikai tájképén való megjelenése nem egyszerűen választási kérdés, hanem jóval összetettebb probléma. Jól szemlélteti ezt a zöldek politikai besorolására irányuló kísérletek viszonylag széles sávja. A nukleáris fegyverek és az atomenergia radikális elutasítása következtében egyesek a zöldekben a tagadás protestáns teológiájának világi letéteményeseit látják. Mások a történelmileg a „nemzeti identitás” zavaraival küszködő NSZK- ban a kommunális és regionális szinten kibontakozó alternatív mozgalmakat és polgári iniciatívákat a „szülőföld” iránti amorf „pótnacionalizmus” hordozóinak tekintik. A parlamentarizmus felett gyakorolt kritikájuk miatt sokan a korábbi parlamenten kívüli mozgalom újraéledését, sőt a politikai terrorizmus átváltozott formáit is felfedezni vélik a zöldekben. Politikai peremjelenségként nemcsak a terrorizmus, hanem - a sajátos német körülmények között - a fasizmus gyanúja is hozzájuk tapadt. Számos megközelítés az alternatív és zöld mozgalom kibontakozásában a fejlett tőkés „ipari korszakra” adott kispolgári-romantikus kritikai választ lát, amely a kis csoportok rejtettségében és a természetben, valamint az „értékmegőrzésben” találja meg az önmegvalósulás lehetőségeit.12 A zöldek sokféle minősítése a mozgalom rendkívül heterogén társadalmi bázisával függ össze. Követői között legalább három típust különböztetnek meg: az elégedetlen egykori szociálliberális reformereket, az ifjúsági kontesztáló csoportokat (az újbaloldaltól az anarchistákig), s végül a kisvárosok, vidéki területeken élő csoportokat - parasztok vagy éppen a Bildungsbürgertum képviselőit -, akiket a technikai fejlődés vívmányai a legközvetlenebbül érintenek. így a zöldek esetében a pártszerűen szervezett hagyományos bal- és jobboldal politikai spektrumból való kilépési szükségletek találkoztak az antikapitalizmussal és a középosztály új radikalizmusával. Ez a fejlődés kifejeződését a különböző alternatív irányzatokban találta meg. A „Bunte Liste” egyértelmű antikapitaliz- musával, a H. Gruhl vezette - időközben feloszlott - „Grüne Aktion Zukunft” sajátos konzervativizmusával tűnt ki. A különböző irányzatok közötti minimális konszenzust a béke követelése, a nukleáris energia hasznosításának elvetése jelenti. Ez az egyetértés volt az alapja a zöldek országos pártja 1980 elején tör51
