Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Kiss J. László: A nyugatnémet pártpolitikai rendszer fejlődése a parlamenti választások tükrében
mat. Sajátos módon az SPD a hatalom elvesztése ellenére vagy éppen annak módja miatt, a nem várt mértékben volt képes mozgósítani választói táborát az októberi hesseni tartományi választásokon: a CDU-nak nem sikerült az abszolút többség megszerzése, s a jobboldali liberálisok által vezetett FDP kiesett a Landtagból. A megalakult keresztény liberális koalíciónak a választásokig terjedő öt hónap elegendő volt arra, hogy a költségvetés szanálását a „túlköltekezés” szociáldemokrata politikájának bírálatával kapcsolja össze. Másfelől a rövid kormányzati idő megóvta a koalíciót attól, hogy a választók a meghirdetett gazdasági „fordulat” elmaradásáért az uniópártokat tegyék felelőssé. A rövid kormányzati időszak a keresztényliberális kormánynak éppúgy előny volt, mint az a tény, hogy Helmut Kohl a választási harcban a mindenkori kancellár pozíciójából származó előnyöket a maga javára fordíthatta. A parlamenti választások emellett példa nélküli alkotmányjogi kérdésekkel kapcsolódtak össze, amelyek már-már az alkotmányválságot is felidézték. Az NSZK történetében immáron másodszor fordult elő, hogy egy választott kormány nem tölti ki a négyéves törvényhozási időszakot, ám első ízben került sor az alaptörvény 67. cikkelye értelmében egy kancellár megbuktatására a konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtásával. Az FDP „váltása”, az uniópártokkal alkotott koalíciója alkotmányjogilag legális eljárás volt ugyan, az NSZK belpolitikai fejlődését meghatározó fordulat azonban, mivel a választók megkérdezése nélkül történt, nélkülözte a legitimitást.3 Az FDP-n belüli ellentétek elmélyülése - a párt szociálliberális és a „váltást” végrehajtó jobboldali, gazdasági-liberális szárnya között - még inkább aláhúzta a belpolitikai változás egy országos választás keretében történő megerősítésének szükségességét. Az új választások kiírására úgy került sor, hogy a szilárd többséggel rendelkező kereszténydemokrata kancellár a parlamentben önmaga ellen vetette fel a bizalmatlansági kérdést, s az új koalíció pártjainak többségi tartózkodásával önmagát „buktatta meg”. A meglevő bizalom mesterséges megtagadását a fiktív bizalmatlansági kérdés felvetése útján paradox módon az SPD „nem” szavazatai is biztosították. A szövetségi elnök így feloszlathatta a parlamentet, és szabaddá vált az út az országos választások kiírása előtt. A választások egyik fő jellemzője volt, hogy a nehéz gazdasági helyzet - az NSZK-ban szokatlanul magas, mintegy 2,5 milliós munkanélküliség és a „szociális állam” új teherelosztást jelentő konzervatív „átépítése” valamint a közép-hatótávolságú amerikai rakéták telepítésének kérdése a belső és a külső biztonság problémáit fokozottan előtérbe állította. A lakosság biztonsági szükségleteinek kielégítése a választási harc központi eleme volt. A „gazdasági csoda” éveiben született igen népes évjáratok felnőtté válása nemcsak a munkaerő- piacra jelentett nyomást, hanem - politikai szocializációjuk során az új alternatív politikai tudat kifejezésével - a meglevő politikai intézményekre és a politikai 46
