Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Tolnay László: A NATO katonapolitikájának és katonai doktrínájának alapjai
TOLNAY LÁSZLÓ A NATO katonapolitikájának és katonai doktrínájának alapjai A NATO harmincöt évvel ezelőtti létrehozásának körülményei, valamint az azóta eltelt három és fél évtized eseményei egyértelműen bizonyítják, hogy a nyugati katonai szövetség az Egyesült Államok biztonságpolitikájának része, világhatalmi törekvéseinek eszköze, így katonapolitikáját és katonai doktrínáját is mindenekelőtt ez a tény határozza meg. A nyugat-európai országok uralkodó osztályai a társadalmi, politikai és gazdasági gyengeség időszakában az Egyesült Államokkal való politikai és katonai szövetségben látták az egyetlen megbízható garanciát korábbi pozícióik megőrzésére. Ebből fakadóan az 1950-es hidegháborús években a nyugat-európai országok az amerikai globálpolitikai célkitűzéseknek megfelelően, a „kommunizmus feltartóztatásának és visszaszorításának” eszközeként automatikusan követték az Egyesült Államok által kialakított politikai irányvonalat. Ez a helyzet katonai téren mindvégig fennmaradt, politikai és gazdasági vonatkozásban azonban a kapcsolatok érzékelhető módosuláson mentek keresztül. Ennek magyarázata részben a szocialista országokkal szembeni erőviszonyok változása, részben a tőkés világrendszeren belül végbement „átrendeződés”, amely, kiegészülve a harmadik világban kibontakozott új folyamatokkal, az 1980-as évekre megváltoztatta az atlanti kapcsolatok viszonyrendszerét. Erre az időszakra esett a francia-amerikai ellentétek elmélyülése, amely 1966-ban Franciaországnak a NATO katonai szervezetéből való kilépéséhez vezetett, egyre világosabban megmutatkoztak a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok eltérő érdekei, és ez volt az az időszak is, amikor az Egyesült Államok vietnami agresz- sziója fokozódó elutasítást váltott ki Nyugat-Európában. Végeredményben ezen a talajon bontakozott ki az Egyesült Államok és Nyugat-Európa között az a viszony, amelyet az 1970-es években már az együttműködés és verseny párhuzama jellemzett. Nyugat-Európa fokozódó önállósága hatással volt a Szovjetunióval és a kelet-közép-európai szocialista országokkal ki24
