Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Tabajdi Csaba: A szocialista országok közötti kulturális kapcsolatokról
bői. Sőt a hatvanas éveket olyan fölfedezések sora rögzítette a magyar befogadói tudatban, amelyek csaknem két évtized távolából is maradandóan értékállók. A szocialista országok kölcsönhatásáról kevés empirikus anyag áll rendelkezésre. A legjelentősebb eredmények az összehasonlító irodalomtudományban vannak. E tanulmányok alapvetően alkotáscentrikusak. A kölcsönhatás elemzésekor föltétlenül fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy intenzív kapcsolatok nélkül is, epizodikus érintkezésből is származhat jelentős hatás (például a szovjet irodalom magyarországi fogadtatása a két világháború között).18 A kölcsönhatásnak a szocialista kulturális együttműködés minőségi jelzőjeként való szerepeltetése azért nem tűnik meggyőzőnek, mivel a kapcsolatokban a kölcsönösségre való törekvés nem föltétlenül eredményez kölcsönös hatáskiváltást is. Jellemző, hogy több éve beszélnek a szocialista kultúrák kölcsönös gazdagításáról, de máig sem történt összefoglaló kísérlet e fogalom tisztázására. Az egyik legsúlyosabb hiány annak kimunkálatlansága, hogy a nemzeti kultúrák kölcsönhatásának történetében milyen megkülönböztető jegyeket hordoz a szocialista országok ilyen irányú tevékenysége. A differentia specifica meghatározásához nem elegendő összevetni a hetvenes éveket például az ötvenes évekkel, hanem a szocialista kölcsönhatást történetiségében kell vizsgálni. A szocialista országok kulturális kölcsönhatása sajátosságainak feltérképezésében nem tűnik haszontalannak a szocialista kulturális együttműködés általános sajátosságainak újragondolása, illetve időszakos, a hetvenes éveket jellemző vonásainak átgondolása. Az információ fontos, de nem kizárólagos eleme a nemzetközi kulturális érintkezésnek. Ezért nem elegendő az átadott információ mennyiségével mérni a nemzetek közötti kulturális érintkezést. Csak komplex módon, több számszerű mutató segítségével lehet a kapcsolatok erősségét elemezni. Ma még nem állnak rendelkezésre statisztikai adatok, illetve módszerek a kulturális kapcsolatok intenzitásának mérésére, így a jövőben föltétlenül ki kell dolgozni egy mérőrendszert. A felülről lefelé épülő struktúrák következménye az erős központosítás, ami a szocialista kulturális kapcsolatokra kettősen hat. Egyrészt a központosítás a kiegyensúlyozottság, a szabályozottság, a tervezettség alapja, másrészt azonban a központi szabályozás és az önszabályozás arányainak megsértését is okozhatja. Amennyiben az automatizmusokat, a spontaneitást háttérbe szorítják, ennek következtében a kulturális hatás mélysége, a kölcsönhatás intenzitása gyöngülhet. Márpedig a tényleges hatás mélységét nagyban befolyásolja az alkotók, a befogadók érdekeltsége, érdeklődése és igényeinek kielégülési lehetősége. A szocialista országok alkotói együttműködésére, illetve a személyes kapcsolatok ápolására biztosított nagyobb keretek a hetvenes években némileg javították e téren is a helyzetet, bár az együttműködési mechanizmus még mindig túlszabályozott, nem elég rugalmas. 16
