Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Tabajdi Csaba: A szocialista országok közötti kulturális kapcsolatokról
A funkcionális sajátosságok közül jellemző a szocialista kulturális együttműködésnek a pozitív hatásokra való törekvése: a legjobb értékek bemutatásának szándéka, a kölcsönösség, az egyenjogúság érvényesítése; nincs kulturális expanzió, nem érvényesül nagyhatalmi kulturális dominancia stb. A szocialista országok kulturális értékeik terjesztésében relatív esélyegyenlőséggel rendelkeznek. Ez a relativitás többek között onnan származik, hogy a fejlődésbeli hátrányuk ledolgozásáért munkálkodó országoknak nincs anyagi és szellemi erejük nemzetközi terjesztésre alkalmas értékeik föltárására és bemutatására (például a vietnami Theo Színház potenciális esélyeit nemzetközi téren csökkenti Vietnam erre fordítható forrásainak nem kielégítő volta). A kölcsönösség objektíve lehetővé teszi a hatás kettős irányát, de annak csak elvi lehetőségét teremti meg. Elképzelhetetlen két kultúra egymásra hatásának az amerikai antropológia által leírt olyan típusa, amikor az egyik kultúra megsemmisíti a másikat. Tehát a szocialista országok kulturális kölcsönhatásában a romboló hatás kizártnak tűnik, inkább a másik véglet veszélye kísért, hogy a nem kellő válogatás, az át nem gondolt kulturális csere nem vált ki tényleges hatást a befogadó kulturális közegben. A hetvenes évek néhány eredménye A hetvenes évek jellemző időszakos sajátosságai hozzájárulhatnak ahhoz, hogy körvonalazzuk a szocialista országok kulturális hatásainak tendenciáit. A hetvenes éveket fokozottan jellemezte a kétoldalúságra, a kölcsönösségre való törekvés, ami a kiváltott hatások kölcsönössége, kétirányúsága felé mutatott. A szocialista országok kulturális együttműködését napjainkban a komplexitásra való törekvés jellemzi. Ez egyrészt a különböző művészeti ágak bemutatásában, másrészt a több művészeti ág egyidejű bemutatását szolgáló együttműködési formák előtérbe kerülésében nyilvánult meg. A hetvenes évek második felében a szocialista országok áttértek a középtávú kulturális tervezésre. 1982-ben a szocialista országok között 70 szerződés volt érvényben, amely az államközi kulturális együttműködést rendezi, és több mint 200 egyéb külön megállapodás szabályozza a szocialista országok kulturális cseréjét. A szocialista országok kulturális együttműködési formái közül kiemelkedő jelentősége van a közös alkotói munkának, amely a hetvenes években erőteljesen fejlődött. A közös irodalmi folyóiratok, kiadványok, az együttes képzőművészeti alkotótáborok, az ezeket követő közös tárlatok, koprodukciós filmek, közös színházi rendezések stb. az alkotók közvetlen kapcsolatainak erősítését, a kölcsönhatás lehetőségeinek bővítését szolgálták. A szocialista országok kulturális érintkezése a szocialista internacionalizmus érzését erősíti a befogadói közegekben. Az internacionalizmus közvetítését a 17
