Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)

1984 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Hollai Imrének, az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszaka elnökének beszédeiből

Az Évtized híven demonstrálta a népek és kormányok arra irányuló odaadását és eltökéltségét, hogy eleget tegyenek a fajüldözés és a faji megkülönbözetés valamennyi formájának felszámolását célzó sürgős feladatnak.

Szakértői tanulmányok és konzultációk elemezték, milyen komoly következményei vannak a faji megkülönböztetés gyakorlatának. Ez a gyakorlat az egész világ népeit érinti, politikai, gazdasági, szociális és kulturális életükben egyaránt. Jóllehet a fajüldöző magatartásnak és gyakorlatnak mélyen gyökerező történelmi okai vannak, az elfogadott program és annak végrehajtása bebizonyította, hogy ezekkel szemben fel lehet hatékonyan lépni, és ha szükséges, a gyökereket is ki kell irtani.

Ezt az érvet különösen hangsúlyozom, hiszen számunkra alapvető követelmény, hogy minden tisztességes és becsületes férfit és nőt mozgósítsunk e küzdelemben való részvételre. A fajüldözés és a faji megkülönböztetés nemegyszer olyan megjelenési formát ölt, amely a faji felsőbbrendűséget hirdeti, de találkozhatunk olyannal is, amely a szín, származás vagy nemzeti identitás szerinti hátrányos megkülönböztetés téveszméjéből fakad. Megkülönböztetés irányulhat kisebbségek vagy etnikai csoportok, de még vendégmunkások ellen is.

Elengedhetetlennek tartom e megnyilvánulási formák felidézését, hiszen léteznek illúziók és kényelmes álláspontot tükröző eszmék, amelyek könnyen arra a tévútra vezethetnek bennünket, hogy a fajüldözés és faji megkülönböztetés gyakorlatával csakis az intézményesített fajüldözés olyan bástyájában élnek, mint a Dél-afrikai Köztársaság apartheid rendszere.

Semmi sem áll messzebb az igazságtól, mint ez. A faj, szín, származás vagy nemzeti és etnikai identitáson alapuló fajüldözés és faji megkülönböztetés sajnálatos módon mindennapos esemény jó néhány országban. Ezek között találhatunk igen fejlett országokat is. A megkülönböztetés riasztóan megdöbbentő eseteivel naponta találkozunk a világ számos pontján, ezek ismertek mindannyiunk előtt.

Mindez azt igényli tőlünk, hogy erőnket megsokszorozva kötelezzük el magunkat e szörnyű kór felszámolása mellett. Ügy gondolom, hogy ez a küzdelem, amit én az ész dekolonizációjának neveznék, nagyobb feladatot jelent, mint az országok dekolonizációja.

Az elkövetkezendő évekre szóló akcióprogram-javaslat olyan szükséges intézkedéseket körvonalaz, amelyekkel elsődlegesen az apartheid - a fajüldözés legszélsőségesebb és legszé- gyenteljesebb formája - ellen harcolunk. Azt a küzdelmet, amelyet a világ számos országában megnyilvánuló fajüldöző magatartás és gyakorlat ellen a nevelés, oktatás és tájékoztatás terén folytatunk, tovább lehet és kell erősítenünk. Nemzeti szinten a törvényhozás és adminisztratív intézkedések révén olyan jogi biztosítékokat lehet és kell teremteni, amelyek segítik a faji megkülönböztetés áldozatait. Olyan intézkedések meghozatalára is szükség van, amelyek felszámolják és megtiltják a nemzeti kisebbségekkel, bennszülött lakossággal és vendégmunkásokkal szembeni hátrányos megkülönböztetést.

Jelenleg 116 ország részese a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöbölésére vonatkozó nemzetközi egyezménynek. A széles körű részvételt e nemzetközi egyezmény fontos rendelkezéseinek tiszteletben tartásában és elismerésében tovább lehetne bővíteni, ha bátorítanánk e jelentős nemzetközi szerződéshez való csatlakozásra azokat az államokat, amelyek annak még nem részesei. Ezzel elősegítenénk az egyezmény olyannyira kívánatos egyetemessé válását.

Még egyszer hadd hangsúlyozzam a konferencia előtt álló feladat óriási jelentőségét. Ha nem végezzük sikerrel munkánkat a fajüldözés és a faji megkülönböztetés elleni küzdelemben mi, az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagállamai, aligha gondolhatunk arra, hogy eleget tettünk az ENSZ alapokmányában foglalt kötelezettségeinknek. A nemzetközi kötelezettségek mellett, elemi emberi tisztesség, erkölcsi elvek és e borzalom áldozataival való együttérzésünk mind azt követeli tőlünk, hogy hatékony lépéseket tegyünk. Önök előtt áll az a feladat, hogy eleget tegyenek annak, amivel az ENSZ közgyűlése megbízta Önöket. E feladatnak eleget téve lelkiismeretük parancsának is engedelmeskednek.

>53