Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Magyar külpolitikai állásfoglalások hivatalos látogatások, két-és több oldalú találkozók és egyéb események alkalmából (1983.szeptember-november.)
béke és a nemzetközi biztonság erősítése érdekében kifejt. Nagyra értékeljük az Önök békeszerető politikáját, aktív semlegességét, amely az európai és a világpolitika pozitív tényezője. Nagyra értékeljük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Finnország az európai biztonsági és- együttműködési folyamat eddigi szakaszaiban, legutóbb a madridi találkozón is kifejtett. Biztosíthatom Önöket, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya, miként Önök is, mindent megtesz a helsinki szellem erősítéséért, gazdagításáért. Megelégedéssel állapítom, meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság kapcsolatai a megnehezült nemzetközi viszonyok közepette is kedvezően fejlődnek. Együttműködésünk politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi téren egyaránt gyümölcsöző. Ennek nem mond ellent, hogy különösen gazdasági téren, számos kiaknázatlan lehetőséget látunk még barátságunk és kölcsönösen előnyös együttműködésünk erősítésére. Viszonyunk kedvező alakulásában kétségtelenül nagy szerepe van a rokonság tudatának. Ezeket az érzelmi kötődéseket egyre inkább gazdagítja a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokban meglevő közös érdekeltségünk, és nem utolsósorban az, hogy az emberiséget leginkább foglalkoztató kérdésekben közös nyelven beszélünk, egyazon irányban tevékenykedünk. Bizonyos vagyok abban, hogy jelenlegi találkozónk, ennek keretében folyó eszmecseréink újabb ösztönzést adnak kapcsolataink fejlesztésének, tovább erősítik népeink barátságát. Kádár János ezután megköszönte a szíves vendéglátást, és Koivisto elnök és kedves felesége, valamint a jelenlevők egészségére, a testvéri finn nép boldogulására, népeink barátságára és együttműködésére, a békére emelte poharát. Magyar Hírlap, 1983. szeptember 2t. Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének beszéde az Indira Gandhi indiai miniszterelnök, az el nem kötelezett országok mozgalma soros elnöke kezdeményezésére New Yorkban összehívott állam- és kormányfői találkozón New York, 1983. szeptember 27. Elnök asszony! Olyan korban élünk, amikor az emberiségnek növekvő számú összetett és hosszú távon ható problémával kell megküzdeni. Ezek kisebb-nagyobb mértékben minden országot és népet érintenek a fejlettségi szinttől, társadalmi berendezkedéstől, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. Globálisak abban az értelemben is, hogy a belőlük fakadó veszélyek elhárítása sem képzelhető el másként, mint nemzetközi összefogással. Az emberiségre azonban nemcsak gondok nehezednek. A történelem folyamán először jutottunk el a fejlődés olyan fokára, először került birtokunkba olyan ismeret és technika, amely ésszerű alkalmazás mellett nemcsak a problémák kiküszöbölését tenné lehetővé, hanem minden nép általános anyagi és szellemi felemelkedését is biztosítaná. Napjaink tragédiája, hogy ezt a karnyújtásnyira álló lehetőséget nem tudjuk megragadni, sőt úgy tűnik, az idő múlásával egyre távolabb kerülünk tőle. Az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek hetedik új-delhi-i konferenciája különleges figyelmet szentelt a fegyverkezési verseny megállításának. Mi is valljuk, hogy az emberiség legfontosabb, közös és halaszthatatlan feladatává vált a nukleáris katasztrófa fenyegetésének elhárítása, amelyhez az út a fegyverkezési hajsza megfékezésén, a nemzetközi légkör javításán át vezet. A fegyverkezési verseny önmagában termonukleáris háború kirobbantása nélkül is képes felemészteni a rendelkezésre álló erőforrásokat, dezorganizálni a gazdasági és politikai kapcsolatokat, s mindezek következményeként még jobban kiélezni azokat az ellentmondásokat, amelyek a globális problémák megoldatlanságából fakadnak. Következésképp, a fegyverkezés ellen, a leszerelésért folytatott harc az első számú, mindenek felett álló feladat, amelynek megoldásától függ, hogy úrrá tudunk-e lenni a többi nehézségünkön. Az elmúlt évek fejleményei sajnos nem adnak okot a megelégedésre. A fegyverkezési hajsza 126
