Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)

1984 / 1. szám - VITA - Valki László: Elsődlegesek-e a nemzetközi termelési viszonyok?

tagja viselkedik tulajdonosként” (Marx), a városokban a polgároknak szintén csak közösségükben van hatalmuk a rabszolgák felett, s a feudális földtulajdonnak is az a lényege, hogy a „földet háborúval vagy békésen előbb el kell foglalni, tehát az egyénnek mindenekelőtt a földet elfoglaló közösséghez kell tartoznia” (Tőkei). Végül a tőkés formációban a tulajdon nélküli egyének és a termelő- eszközök tulajdonosai közötti viszonyok is csak a nemzeti állam keretei között relevánsak, hiszen az állam tartja fenn e viszonyokat a maga központi erőszakapparátusával. Éppen ez az állam egyik alapvető funkciója, ennek a funkciónak az ellátása létének fő értelme és magyarázata. A világpiac létrejötte, az egyetemes emberi munkamegosztás kibontakozása sem változtatott a lényegen: csak a nemzeti állam határain belül merülhetett fel egyáltalán a termelőeszközök tulajdonának, birtoklásának, használatának kérdése. A termelőeszközök tulajdonosai csak e közösség tagjaiként maradhattak tulajdonosok, és csak e közösség szervezett fegyveres ereje védhette meg az ott uralkodó tulajdonviszonyokat más közösségek hódítási kísérleteitől. E védelem ellátása pedig nem más, mint az állam másik alapvető funkciója, s a nemzetközi érintkezésben is az állam szavatolja a tulajdon tiszteletben tartását, védelemben részesítve így a nemzetközi termelési viszonyokat is. A „kiemelt” termelési viszony tehát rendkívül szoros kölcsönhatásban van azokkal a közösségi keretekkel, amelyek terjedelmét és jellegét meghatározzák.

Mindez a szocialista forradalom által teremtett államra és annak tulajdon- viszonyaira is vonatkozik. Sőt, e tulajdonviszonyokat az jellemzi, hogy az alapvető termelési eszközök már közvetlenül az állammá szervezett közösség tulajdonában vannak. E tulajdoni forma specifikuma az is, hogy csak és kizárólag e közösségen belül számít „köztulajdonnak”, abban a pillanatban ugyanis, amikor átlépi a határokat, rögtön elkülönült árutulajdonná, „idegen” tulajdonná válik.

Az elmondottakból következik, hogy a tulajdonviszonyok „produktumainak”, az osztályviszonyoknak is elsősorban az adott közösségen belül van értelme. Nyilvánvaló továbbá, hogy a termelési mód milyenségének kérdése is csupán az állammá szervezett közösségek határain belül dönthető el. Csak itt releváns tehát, hogy ki az, aki a termelőeszközöknek, és ki az, aki csak saját munkaképességének tulajdonosa.

A termelési viszonyok másik nagy csoportja, a munkamegosztási viszonyok kevésbé különböznek ugyan egymástól aszerint, hogy belső vagy nemzetközi munkamegosztásról van-e szó, de az állam a maga határaival nyilvánvaló akadályt képez a munkamegosztás univerzális fejlődése előtt. Jelentős eltérések vannak természetesen e téren állam és állam között; egyesek többé, mások kevésbé nyitottak, de a legnyitottabb államok esetében sem közömbös az, hogy olyan egyének között alakul-e ki a munkamegosztás, akik azonos, vagy olyan egyének között, akik különböző állami-politikai közösségekhez tartoznak.

Mindezekre figyelemmel felmerül a kérdés, valóban indokolt-e a nemzeti termelési viszonyokkal szemben a nemzetközi termelési viszonyokat tekinteni elI 21