Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Tabajdi Csaba: A szocialista országok közötti kulturális kapcsolatokról
A szubjektív elemek viszonylagosan erőteljesebb jelenlétéből fakad, hogy a nemzetközi kulturális együttműködés az állami politikától, a nemzetközi helyzet ingadozásaitól kevésbé függ. Ez az egyik tendencia. Ezzel ellentétesen hat a kulturális tényezők külpolitikai eszközként való alkalmazása. Ez a kulturális érintkezést nagyobb mértékben teszi az állami politika függvényévé. A kulturális együttműködés előre vagy egyidejűleg jelzi az államközi kapcsolatok romlását, más esetben viszont éppen a hűvösebbé vált politikai és gazdasági viszonyokat ellensúlyozza. Hosszú távon azonban nem mutatható ki a kulturális kapcsolatok és a politikai kapcsolatok tartós szétválása. A nemzetközi kulturális kapcsolatok különböző területei (ösztöndíjasok cseréje, tanulmányutak, vendégjátékok, könyvkiadás, nyelvi képzés stb.) eltérő rugalmassággal követik a politikai kapcsolatok alakulását.9 Általánosan érvényes válasz nem adható a különböző együttműködési területeknek a politikától való függésére, mivel különböző relációkban az egyes kapcsolati formák eltérő erősségű politikai érdekeket tartalmaznak. A szocialista országok kulturális együttműködését a politika hosszú távon határozza meg. Az egymás közötti kulturális együttműködésben jóval kisebbek az ingadozások, mint például a tőkés országok és a szocialista országok kapcsolatában. Ezért a szocialista kulturális együttműködést a viszonylagosan nagyobb kiegyensúlyozottság jellemzi. Az államközi kapcsolatok tartós megromlása természetesen itt is egyenes arányban van a kulturális érintkezés alakulásával. Sok esetben viszont a kulturális együttműködés előőrse a kapcsolatok normalizálásának, éppen a politikai érdekektől való viszonylag nagyobb „távolsága”, „kevésbé hivatalos jellege” következtében. A politika meghatározó erejét mutatja többek között az is, hogy a szocialista országok - a szocialista internacionalizmus következetes érvényesítése érdekében - kulturális kapcsolatokat építenek ki földrajzilag távol eső, más kulturális régióhoz tartozó országokkal is. A kulturális együttműködés összefonódása a politikával kettős természetű. Egyrészt a kulturális érintkezés az állam politikai érdekérvényesítésétől „független” módon képes funkcionálni, tehát bizonyos politikamentességet tartalmaz. Másrészt viszont a nemzetközi kulturális együttműködés alapvetően a külpolitikai érdekérvényesítés eszköze, tehát érzékeny a politikára. S mivel a kultúra sajátossága, hogy etnikai elemekkel erősebben átitatott, a nemzetközi kulturális együttműködés is alkalmasabb bizonyos nemzeti célkitűzések megvalósítására. Ez a tőkés országok együttműködésében többek között a nemzeti kulturális felsőbbrendűség igazolására, nacionalista önteltségre, a nemzeti történelem meghamisítására is szolgálhat. A szocialista országok kulturális együttműködése is érzékenyebb a nemzeti érzés bármiféle kifejezésére, mint a gazdasági és politikai együttműködés. Ez a gondolat már átvezet egy újabb jelentős kérdéshez, az egység és sokféleség dialektikájának érvényesüléséhez a szocialista országok kulturális együttműködésében. Objektív jelenség, hogy a kultúrák uniformizálása a kultúra belső lényegével ellentétes. (Különösen érvényes ez a szellemi kultúrára, mivel az
