Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Tabajdi Csaba: A szocialista országok közötti kulturális kapcsolatokról
anyagi kultúrában nagyobb a homogenitás.) Az uniformizálás nem lehet cél, hiszen a szocialista országok kulturális együttműködése a nemzeti kultúrák sokféleségéből, eltérő nemzeti jellegzetességéből fakad. Ugyanakkor ezen erősebb etnikai színezet miatt a kulturális együttműködés hamarabb jelzi, ha egy szocialista országban letértek a szocialista internacionalizmus útjáról, és túlzottan felerősödött a nemzeti sajátosság hangoztatása, a nemzeti múlt glorifikálása, ha a nemzetiségi kérdést nem a lenini szellemben kezelik, vagyis ha felüti a fejét a nacionalizmus. A gyakorlat azt mutatja, hogy a szocialista országok kulturális együttműködésében is vannak olyan elemek, amelyek feszültséget, konfliktust váltanak ki ilyen nacionalista tendenciák miatt. A szocialista országok kulturális együttműködésében a politikai-ideológiai determináció a döntő elem, míg a tőkés országok egymás közötti kapcsolataiban a profitérdek, illetve a szélesebb értelemben vett reklám (például a tömeg- kultúra dömpingtermékei). Az ideológiai elem a szocialista országokkal szembeni •eszmei harcban már a tőkés országok részéről is meghatározó. Ez nem jelenti azt, hogy a szocialista országok egymás közötti kulturális kapcsolataiban nem törekednek kereskedelmi haszonra, de alapvetően nem ez az elsődleges szempont. (A rentabilitásra gyakran nem is lenne lehetőség.) A nemzeti-állami értékrend: a nemzetközi kulturális együttműködés mechanizmusának alapegysége A nemzetközi kulturális együttműködés a nemzeti kulturális közegek értékrendjei illeszkedésének-egyeztetésének bonyolult folyamata. A nemzeti-állami kulturális értékrend összetett fogalom, amely tükrözi egy állam különböző társadalmi rétegeinek strukturált befogadói értékrendjét, történelmi fejlődés következménye, s amely kultúrtörténeti hagyományok, etnopszichológiai jellegzetességek és más meghatározó tényezők eredőjeként alakul ki. Természetesen nem statikus jelenség, bár a vizsgálat érdekében „kimerevítjük” a nemzeti-állami kulturális értékrendet egy szinkron-aszinkron vizsgálati rendszerben. Egy ország kulturális politikájának preferenciarendszerével szoros összefüggésben van az adott ország kultúraterjesztési mechanizmusa, intézményi szervezete, propagandagépezete. Napjainkban a befogadó közeg igényszerkezetét közvetett eszközökkel is - az országba behozott kultúra fogadtatásának földolgozásával, a visszhang elemzésével - lehet vázolni. Ebben a visszajelzésben alapvető feladat hárul a kulturális diplomáciára. Egy állam, egy nemzet kulturális értékrendjét az etnopszichológiai, a nemzeti karakter történelmileg változó vonásai, a hagyomány és az innováció adott társadalombeli viszonya, az ország etnikai összetétele, a vallási-rituális beállítódások, a társadalmi szokások és egyéb feltételek határozzák meg. A szocialista országok a hetvenes években fokozottabban kezdték figyelem
