Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Tabajdi Csaba: A szocialista országok közötti kulturális kapcsolatokról
ország megismertetése a sajátjában, a partnerország kulturális értékrendjének figyelembevétele, a fogadó és küldő ország kulturális értékrendjének harmonikus összeillesztése. A pozitív jelenségek mellett megfigyelhetők azonban olyanok is, hogy egyes országok önarcképüket úgy exportálják, hogy szándékosan figyelmen kívül hagyják a fogadó ország ízlésszerkezetét. De nemcsak ilyen anomáliák figyelhetők meg: egyes szocialista országok gyakran nem tudatosítják kellőképpen kulturális együttműködésük tényleges céljait. A szocialista országok kulturális együttműködésének sajátosságai A szocialista országok együttműködése a rendszert alkotó államok kifelé irányuló szociális adaptációjának meghatározott és sajátos megjelenési módja. Tekintettel arra, hogy azonos gazdasági-társadalmi alakulathoz tartozó országok kapcsolatrendszerérői van szó, így a kulturális kapcsolatok is sajátos módon épülnek be az együttműködés egészébe, eltérő jegyeket mutatnak, mint más társadalmi formációhoz tartozó államok együttműködése esetén. Ezek az eltérések helyenként erőteljesek, máskor csak árnyalatiak. A nemzetközi kulturális kapcsolatokban a szubjektív tényezőknek - nemzeti kisebbség, alkotó személyiségek - általában nagyobb szerepük van, mint a nemzetközi politikában. A nemzetközi kulturális kapcsolatok szervezettségére, intézményesítésére ez kétségtelenül befolyást gyakorol. A spontaneitás elemeinek viszonylag nagyobb száma az intézményesítés keretjellegét, és nem mindenre kiterjedő szabályozottságát teszi szükségessé. Az 1970-es évekre kialakultak a szocialista országok kulturális együttműködésének intézményi, szervezeti keretei. Ezeket nagyobb állami centralizáltság, központi irányítás és tervszerűség jellemzi, mint a tőkés országok zömében. Az ötvenes, sőt a hatvanas években jellemző volt a szocialista országokban a túlszabályozottság, a kulturális együttműködés adminisztratív állami szabályozása és ellenőrzése. A hetvenes évek egyik előrelépése e téren éppen a kulturális intézmények közvetlen együttműködésének fejlődése, s ezzel összefüggésben a központi irányítás új formáinak keresése, a nem állami szintű tudatosság érvényesülési lehetősége volt. A szocialista országok kulturális kapcsolatainak fejlesztését a tervszerűség jellemzi, ami a szocialista kulturális együttműködés egyik legfontosabb funkcionális sajátossága is. A tervszerűség az alapja a szocialista országok kiegyensúlyozott és átgondolt egymás közti együttműködésének. A fejlett tőkés országok kulturális kapcsolatait a szubjektív tényező erősebben befolyásolja, hiszen nagyon sok magánalapítvány, félállami szervezet tart fenn egymással kapcsolatot. Megtévesztő ez, hiszen sok esetben a tőkésállam - érdekeinek érvényesítésére - leplezésként magánszervezeteket használ föl. Ez a burzsoá „irányított spontaneitás”. Az NSZK-ban és az Egyesült Államokban a hetvenes években például törekedtek az állami koordináció fokozására. 9