Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - FÓRUM - Rychlowski, Bogumil: A nemzetközi helyzet enyhülése és feszültségei: források és következmények
A nemzetközi enyhülésnek természetesen azon az elven kell alapulnia, amely elismeri az enyhülésben részt vevő valamennyi partner érdekeinek bizonyos kölcsönös összefüggéseit. így valamennyi államnak közös érdeke elsősorban a béke megőrzése. Vannak közös gazdasági érdekek is, és közösek a környezetvédelemmel kapcsolatos érdekek is. Közös érdek, hogy a társadalmakat gazdagítsák a tudomány, a kultúra és az oktatás terén elért eredmények. Az emberi kapcsolatok széles körű fejlődése ugyancsak közös érdek. Senkinek sem érdeke viszont az, ami a társadalmi haladás ellen irányul, és az emberi civilizáció létét veszélyezteti. A szocialista országok mindig különbséget tettek korunk történelmi fejlődésének két különböző szférája között: az egyik a társadalmi fejlődés, amely szakadatlanul utat tör magának, függetlenül a nemzetközi feltételektől, a másik pedig az államközi kapcsolatok, amelyeknek napjainkban az emberiség létezését kell biztosítania. Az enyhülést és a különböző társadalmi-gazdasági rendszerű országok békés egymás mellett élését javasolva, a szocialista országok nem vállalták és nem is vállalhatták azt a kötelezettséget, hogy szavatolják a világon a társadalmi status quót, megállítják a történelmi fejlődés törvényei által irányított osztályharcot és nemzeti felszabadító harcot. Különösen agresszív jelleget öltött az enyhülésellenes erőknek az a törekvése, hogy a helsinki értekezleten elért megállapodásokra hivatkozva, kísérletet tegyenek a szocialista országok belügyeibe való sajátos beavatkozásra, a szocialista országok fennálló rendjének, társadalmi-politikai rendszerének az aláaknázásá- ra. Az imperialista erők ezzel azt próbálják kierőszakolni, amit sem fegyveres erővel, sem a hidegháború időszakában alkalmazott nyomással nem tudtak elérni. Az enyhülést ellenző erők legveszélyesebb akciói mindig kapcsolódtak a katonai tevékenységhez, a fegyverkezés állandó fokozásához. A szocialista országok mindig hangsúlyozták, hogy a politikai enyhülés gyakorlatilag lehetetlen katonai enyhülés nélkül. Ezért tanúsít a Szovjetunió és a többi szocialista ország olyan nagy aktivitást ezen a területen. A hetvenes évek végére azonban az Egyesült Államok által kierőszakolt fegyverkezési verseny nyomta rá bélyegét. 1978 májusában a NATO ülésszaka elfogadta a NATO-haderők bővítésének azt a hosszú távú programját, melynek értelmében állandóan növelni fogják a katonai célokat szolgáló költségvetési kiadásokat, továbbá megkezdik új fegyverrendszerek és fegyverzetek gyártását. 1979 decemberében a NATO bejelentette, hogy Nyu- gat-Európában közép-hatótávolságú amerikai rakétákat kíván telepíteni. Az ilyen és ehhez hasonló döntések azt jelentették, hogy az Egyesült Államokban felülkerekedtek az enyhülési politikát ellenző erők, melyek elvetik az egyenlő biztonság elvét, és nyíltan a fennálló katonai erőegyensúly megrendítésére, katonai fö- lénysZerzésre, erőpolitika érvényesítésére törekednek. A Reagan-kormány hatalomra jutásával minőségileg új helyzet teremtődött a nemzetközi életben. Az Egyesült Államokban az uralkodó osztály legagresszí- vabb és legkonzervatívabb erői kerültek hatalomra, amelyek a külpolitikában a hegemonizmus, a protekcionizmus és az erőszak kategóriájában gondolkodnak, 97
