Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - FÓRUM - Rychlowski, Bogumil: A nemzetközi helyzet enyhülése és feszültségei: források és következmények
a világ problémáit a konfrontáció, csupán saját érdekeik elismerése, a környező világ saját hasonmásukra történő átalakítása, a gyengébb partnerek alárendelése, minden versenytárs szétzúzása és megsemmisítése prizmáján át látják. Frontális támadás indult az enyhülési politika ellen. A Reagan-kormány az együttműködés és a békés egymás mellett élés politikájának megtagadását hivatalos irányvonalként hirdette meg. A kommunizmust történelmi anomáliának nyilvánították, melyet el kell pusztítani, a Szovjetuniót pedig az egész nyugati világ ellenségének. A gigászi katonai költségvetés, a kommunistaellenes jelszavak és a keresztes háborúra való felhívások léptek az Egyesült Államoknak a szocialista országokkal szemben folytatott külpolitikája helyébe. A jelenlegi nemzetközi helyzet alakulására különösen negatívan hat az, hogy a Reagan-kormány fokozza a fegyverkezési verseny, különösen a nukleáris fegyverkezési verseny ütemét és mértékét, új fegyverzeteket és fegyverrendszereket dolgoz ki és vezet be a NATO-államok arzenáljába, új, veszélyes katonai doktrínákat fogad el. A védelmi politika kérdésében a Szovjetunió - mint ismeretes - az egyenlőség és egyenlő biztonság követelményeit tartja szem előtt. Ez az elv kizárja azt a lehetőséget, hogy bármelyik fél fölényre tegyen szert. Ezt világosan kiemelte Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára a Központi Bizottság 1982. november 22-i plénumán elmondott hozzászólásában. Hiú reményeket táplálnak tehát azok, akik úgy vélik, hogy van lehetőség fölény elérésére és tartósítására. Ugyanígy ingatag alapokon nyugszik az a hitük, hogy van lehetőség „korlátozott atomháborút” folytatni, és győzni ebben a háborúban. A „szovjet veszély” jelszavával a NATO tagállamaira rákényszerített széles körű fegyverkezési program az Egyesült Államok fokozott katonai jelenlétével párosul Földünk különböző pontjain, különösen Nyugat-Európa, a Perzsa-öböl és az Indiai-óceán körzetében. Ugyanakkor az imperialista erők erőteljesen támogatnak különböző diktátorokat, terrorista, fasiszta és fajgyűlölő rezsimeket, közvetlenül beavatkoznak az ilyen rezsimek ellen irányuló belső társadalmi harcokba. Az effajta akciók célja, hogy az Egyesült Államok rátegye kezét a kulcsfontosságú stratégiai pontokra és nyersanyagforrásokra, továbbá fékezze a haladó erők növekedését a Közel- és Közép-Keleten, Afrikában, Délkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában. E politika alátámasztására az „amerikai létérdekek” demagóg tézisét hirdetik, amely állítólag feljogosítja az Egyesült Államokat arra, hogy a világ bármely pontját saját érdekövezetének tekintse, és e ponton bármely lépést megtegyen - beleértve erőszak alkalmazását is. Ez a politika súlyosan veszélyezteti a világ békéjét. Az amerikai kormány akcióinak középpontjában Európa áll: a világnak az a része, amely különösen megérezte az enyhülés eredményeit. Amikor az Egyesült Államok a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz fűződő kapcsolataiban felszámolta az enyhülést, ugyanezt az irányvonalat akarta ráerőszakolni Nyu- gat-Európára is, a szocialista országokkal való konfrontáció útjára akarta kény98
