Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - FÓRUM - Rychlowski, Bogumil: A nemzetközi helyzet enyhülése és feszültségei: források és következmények
A XX. század második felében a nemzetközi kapcsolatok fő tengelyét a szovjet-amerikai kapcsolatok jelentik. E két állam kapcsolatainak a jellegétől nemcsak a kelet-nyugati kapcsolatok alakulása függ, de az általános nemzetközi légkör, valamint a regionális és globális problémák megoldási módjai és irányai is. A kisebb európai államok enyhülési akarata, törekvései és érdekei mindaddig nem bontakozhattak ki teljes mértékben, míg az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültség csökkenésének szemmel látható és tartós folyamata nem lépte át azt a küszöböt, melyet az enyhülési politika hivatalos elfogadása jelentett. Erre akkor került sor, amikor az Egyesült Államok már objektíve nem volt képes a globális expanzió politikáját érvényre juttatni, vagy az erő pozíciójából globális politikát folytatni. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között megindult párbeszéd és az 1972-1974. években aláírt megállapodások az enyhülési folyamatot világméretűvé tették. Ezeket a megállapodásokat, melyek a globális erőegyensúly elvének elismerésén, a kölcsönös érdekek tiszteletben tartásán stb. alapultak, számos állam és a reálisan gondolkodó közvélemény helyesléssel fogadta, nemcsak a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdulásához való jelentős hozzájárulásnak, de az enyhülés eddig nélkülözött fő pillérének is tekintette. A nemzetközi enyhülési folyamat akkori szakaszát mintegy betetőzte a Helsinkiben 1975-ben megtartott európai biztonsági és együttműködési értekezlet. Az értekezlet záróokmányát a résztvevők az emberiség története egyik legnagyobb horderejű dokumentumaként értékelték. A helsinki értekezlet záródokumentumának az elvei, melyek figyelembe vették a tényleges helyzet összes bonyolult elemét és ellentmondását, számoltak közös veszélyekkel, ugyanakkor nem hagyták figyelmen kívül az ideológiai különbségeket és az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok társadalmi rendszerében mutatkozó eltéréseket; nemcsak a különböző rendszerű államok békés egymás mellett élésének kereteit és szabályait határozták meg, de megnyitották az utat a megoldásra váró kérdések ésszerű rendezése és az együttműködés fejlesztése előtt, a béke és a biztonság érdekében, a népek javára. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya tehát a népek biztonságának és a nemzetközi kapcsolatok demokratizálásának, a béke és az értekezleten részt vett államok közötti együttműködésnek az alkotmánya. Az enyhülési folyamat, melyet a szocialista országok javasoltak nyugati partnereiknek, Nyugaton nem minden politikai erő fogadta el, csak nagy nehézségek árán tört utat magának, erősödő jeleit pedig időnként éles feszültségek és konfrontációk szakították meg. Ezen az úton minden előrelépésre az enyhülés ellenzőivel folyfatott éles harcban került sor. Minden kompromisszum jellegű megoldással kapcsolatban azonnal felmerült az árulás vagy a nemzeti érdekek kiárusításának a vádja. Minden megtett lépésre az enyhülés ellenfelei ádáz ellentámadásokkal válaszoltak. A hetvenes években voltaképpen két párhuzamos folyamat tanúi lehettünk, melyek az egyes szakaszokban különböző erővel jelentkeztek: az egyik folyamat a'nemzetközi biztonság és együttműködés megszilárdulása, a 95
