Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - FÓRUM - Rychlowski, Bogumil: A nemzetközi helyzet enyhülése és feszültségei: források és következmények
maguk konfrontációs politikáját, élezik a konfliktusokat, és fokozzák a feszültségeket, irracionális ütemet diktálnak a fegyverkezési versenynek, és így próbálják olyan útra taszítani a világot, amely az emberi civilizáció pusztulásához vagy az emberi faj megsemmisüléséhez vezet. E terveket keresztezi a szocialista országok politikája. A szocialista országok igyekeznek helyreállítani és bővíteni az enyhülési folyamatot, megfékezni a fegyverkezési versenyt, és csökkenteni a fegyverzetet, erősíteni a nemzetközi biztonságot, és tartóssá tenni a világbékét. A nemzetközi politika e két - egymással szemben álló - irányvonalának a harca alapvetően befolyásolja az emberiség sorsát. A szocialista világrendszer történelmi eredménye, hogy a nemzetközi erőviszonyok állandó jelleggel a szocializmus javára változnak. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején az imperializmus elvesztette fölényét a szocializmussal szemben, megkezdődött a viszonylagos erőegyensúly időszaka, melyet a két katonaipolitikai rendszer - a Varsói Szerződés és a NATO - katonai-stratégiai paritása jellemez. Ez vált a viszonylagos biztonságnak és a béke világméretű stabilizálódási lehetőségének az alapjává. Az imperializmus vezető körei ugyanis ráébredtek, hogy az erőszak mint a nemzetközi kérdések megoldásának fő eszköze, ilyen körülmények között elvesztette eddigi jelentőségét, a hidegháború sehová sem vezet, a nukleáris paritás közepette a katonai győzelemmel kapcsolatos minden számítás abszurdum. Ugyanakkor egyes nyugati politikusok és ideológusok azt várták az enyhüléstől, hogy az majd megfékezi azokat a számukra kedvezőtlen társadalmi-gazdasági folyamatokat, amelyek a tőkés országokban végbemennek. A nemzeti felszabadító mozgalmak semlegesítésére számítottak, sőt abbán reménykedtek, hogy az enyhülés közepette könnyebben harcolhatnak majd a szocializmus ellen, könnyebben tartóztathatják fel a szocializmus fejlődését, bonthatják meg a szocialista közösséghez tartozó államok egységét, és tehetnek kísérletet a szocializmus belülről történő bomlasztására. A hetvenes évek elején a kelet-nyugati kapcsolatokat az enyhülés bővülése jellemezte. E folyamat számára különösen Európában kedveztek a feltételek, ahol a szocialista országok még a hatvanas években aktív és tárgyszerű kétoldalú kapcsolatokat alakítottak ki számos tőkés országgal. Az európai enyhülés kibontakozása szempontjából különösen nagy jelentőségük volt azoknak a szerződéseknek, melyeket a Szovjetunió, Lengyelország, az NDK és Csehszlovákia írt alá az NSZK-val a kétoldalú viszonyok normalizálásáról. A második világháború és a háború utáni fejlődés eredményeképpen létrejött határok tartós és sérthetetlen jellegét megerősítve, a szerződések lezárták a közép-európai politikai-területi provizórium időszakát, stabilizálták kontinensünk e részén a békeállapotot, és lehetőséget nyújtottak arra, hogy széles körű együttműködés alakuljon ki e szerződések aláírói között. A Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi egyezmény aláírása megszüntette Európa szívében az állandó feszültségek és konfliktusok gócát. 94
