Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Izikné Hedri Gabriella: M. I. Trus: Lenin és a szovjet külpolitika
miniszteri találkozók és a genfi tárgyalások felújításába”. (343. 1.) E tárgyalások zajlanak, s a közvélemény minden más kérdésnél nagyobb súlyt helyez mai világunkban ezek eredményes folytatására. Vajon meddig terheli „Truman árnyéka” az amerikai elnökök politikáját, a nemzetközi kapcsolatokat, az államok békés együttműködését ? Vagyis - tehető fel a kérdés - a nemzetközi erőviszonyokban kialakult lényegi, stratégiai egyensúly az amerikai politikai gondolkodástól független objektív, kényszerítőén reális ténye oszlatja-e eme baljós árnyékot? A válasz megadásában segít eligazodni Békés Rezső új könyve. Ahogy a szerző bevezetőjében rámutatott: „A tét hihetetlenül nagy: hidegháború vagy békés egymás mellett élés; nukleáris párviadal győztesek nélkül, vagy béke minden nemzet javára.” (19. I.) Janech István MIHAIL IVANOVICS TRUS: Lenin és a szovjet külpolitika Kossuth Könyvkiadó, Budapest, Kárpáti Könyvkiadó, Uzsgorod, 1982. 272 1. Mihail Ivanovics Trus eredeti dokumentumokat tanulmányozva és a jelenkor nemzetközi problémáinak követelményeit szem előtt tartva mutatja be Lenin külpolitikai tevékenységét, tehát a tudományosan megalapozott szocialista külpolitika megteremtését. A lenini életmű e részének döntő felismerései egyfelől a szocialista külpolitika, másfelől a marxista-leninista politikatudomány közkincsévé váltak. A tudományos jövőbe látás. „A csodás jelekből való jóslás mese - hangoztatta Lenin -, de a tudományos jövőbe látás tény.” Mire vezethető vissza Leninnek az a ritka képessége, hogy a jelenben lássa az emberiség jövőbeli sorsát? A kötet számos adalékkal szolgál ennek megválaszolásához. Lenin több ízben is hangsúlyozta a tudományos előrelátás marxista elveinek legfőbb követelményeit: a tárgyilagosságot, az elemzés sokoldalú és konkrét mivoltát, azt a képességet, hogy az ellentétes tendenciák harcának folyamatait helyesen értelmezzük, valamint a prognózisoknak a gyakorlat által történő ellenőrzését. Előfeltétel tehát, hogy a világ politikai erőinek történelmi alakulását és az adott időpontban mutatkozó konkrét helyzetét igen mélyrehatóan elemezzük. A külpolitikai előrelátás azonban — mindezek birtokában is — igen bonyolult folyamat, mivel a nemzetközi helyzet fejlődése a világ legkülönbözőbb társadalmigazdasági és politikai erőinek működésétől függA külpolitikai tervezés szempontjából igen lényeges, hogy Marxhoz és Engelshez hasonlóan Lenin sem állította soha, hogy a tudományos előrelátás minden esetben teljességre törekvő, abszolút. Számításba kell venni a körülményeket, és mérlegelni a kedvező kimenetel esélyeit, tudva, hogy valamennyi esélyt lehetetlen teljes pontossággal előre kiszámítani. Az olyan próbálkozásokat, hogy elméletileg minden részletében előre kijelöljük az ország fejlődésének külpolitikai útját, Lenin két okból is elutasította. Először is, ez azt jelentette volna, hogy a tudományt a képzelettel, a tudományos előrelátást pedig a jövőre vonatkozó alaptalan találgatásokkal váltják fel; másodszor, ez bénítóan hatott volna a gyakorlati munkában. Mindamellett a helyes, tudományos elmélet alapján lehet prognózist kidolgozni a fő fejlődési tendenciákra és a leglényegesebb politikai lépésekre, fordulatokra vonatkozóan. A szovjet külpolitikában ilyen módon kezdettől fogva jelen van a több változatban való gondolkodás. Napjaink legégetőbb kérdésére vetítve ezt: a leglényegesebb cél a teljes leszerelés, a világ megszabadítása a nukleáris és az egyéb tömegpusztító fegyverektől; az ehhez vezető módszerek tekintetében azonban számos változatot kell készenlétben tartani. Lenintől idegen volt a voluntarizmus. A gyakorlati tapasztalatokat nemcsak az adott prognózisok konkrét ellenőrzésére használta fel, hanem arra is, hogy megállapítsa: mi az, amit 5 év alatt el lehet érni, és mihez kell sokkal több idő. A nemzetköz) kompromisszumokról a szerző joggal állapítja meg, hogy a külpolitika területén Lenin elméleti és gyakorlati örökségének fontos alkotórésze az az általa kidolgozott és az élet által igazolt tétel, mely szerint a szocialista államnak meghatározott feltételek között ki lehet és ki kell használnia az ellenfeleivel való kompromisszumokat és megegyezéseket. „Csak az félhet az ideiglenes szövetségektől, még ha megbízhatatlan emberekkel 148
