Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 4. szám - SZEMLE - Réti Ervin: A Reagan-terv az Egyesült Államok közel-kelet politikájában

egy amerikaiak által támogatott átfogó rendezés mindenképpen feltételezte az izraeli csapatok előzetes kivonását az ötödik háborúnak áldozatul esett országból. Az Egyesült Államok ezért (anélkül, hogy hivatalosan leírta vagy felfüggesztette volna a Reagan-tervet) erőfeszítéseit ismét egy különbéke tető alá hozatalára összpontosította : ennek nyomán írhatták alá Khaldéban és Kirjat Smonában az amerikai közvetítéssel létrehozott izraeli-libanoni egyezséget. Az átfogó rendezés helyett ismét a különutak következtek . ..

*

Mi a lényege az újabb különszerződésnek?

a) Izraelnek sikerült megkapnia a kívánt biztonsági garanciákat: Dél-Libanonban két olyan övezetet, amelyek szinte elővédül szolgálnak még az államhatárok előtt. Itt részben izraeli és amerikai katonai személyek jelenléte, részben az Izraellel együttműködő Haddad őrnagy vezető posztja és milíciájának működése biztosítaná a korlátlan ellenőrzési lehetőségeket.

b) Tartósítanának egy szélesebben vett amerikai katonai jelenlétet is. A Nemzetközi Ellenőrző Erőkön belül, a francia, olasz és brit alakulatok mellett így is az amerikai egységek teszik ki a csapatok zömét, de nem hivatalos formában már több tízezres kontingens állomásoztatásának lehetősége is felvetődött.

c) A libanoni vezetés azáltal, hogy elfogadta az amerikaiak közvetítette kemény feltételeket, kiélezte a belső ellentéteket az ország haladó nemzeti erői, valamint a jobboldal között, s e nézeteltéréseket csak bonyolítja, hogy ezek a libanoni sajátosságokból következően vallásos köntösben jelennek meg. Az első, sajnálatos következmények ismertek: a különbéke-szerződés nyomán fellángoltak a polgárháborús jellegű belső konfliktusok.

d) A szerződésben Libanon kötelezettségeket vállalt államközi viszonyának rendezésére Izraellel. (Természetesen elvileg nem lehet kifogást emelni azzal szemben, ha két ország rendezi kapcsolatait, de ebben az esetben nem egyszerűen kétoldalú problémáról van szó, hanem a közel-keleti válság egészéről. így a kétoldalú kiegyezés visszaveti az általános rendezés ügyét, nem segíti elő a békés megoldásokat, mélyíti a törésvonalakat az arab világban.)

e) A szerződés bizonytalanságban hagyja a Libanonban élő mintegy félmillió palesztin sorsát, ami újabb, jövőbeli konfliktusok forrása lehet.

f) Végül a különszerződés nem vette figyelembe Szíria biztonsági érdekeit, sőt teret engedett annak, hogy Izrael nyílt háborús fenyegetéssel lépjen fel, és egy háborúban történő „libanonizálás”-sal zsarolja Szíriát.

Libanon mindezért cserébe az izraeli csapatok visszavonását, illetve annak ígéretét kapta: Izrael ugyanis csak akkor hajlandó elhagyni északi szomszédjának területét, ha ezt az Észak- és Kelet-Libanonban állomásozó szíriai és palesztin katonai alakulatok is megteszik. Szíria azonban visszautasította a különszerződést, mivel az egyenlőségjelet tenne a törvénytelenül Libanonba hatoló izraeli

ioj