Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Réti Ervin: A Reagan-terv az Egyesült Államok közel-kelet politikájában
Az izraeli vezetés tudatosan készült arra, hogy e hátrányok ellensúlyozására és kiküszöbölésére - valósággal forgatókönyv szerint - végrehajtsa az ötödik háborút, lényegében az első izraeli-palesztin háborút. Az amerikai sajtó csaknem egybehangzó véleménye szerint az Egyesült Államok pontos értesülésekkel rendelkezett az izraeli szándékokról, mégsem akadályozta meg az izraeli támadást, és nem tett határozott intézkedéseket a törékennyé váló tűzszünet megőrzésére. Az Egyesült Államok és Izrael egyetértettek abban, hogy szétzúzzák a palesztinok katonai bázisait Dél-Libanonban, s ezzel jelentősen gyengítsék erejét; megsemmisítsék a Szíria kezében levő korszerű légvédelmi eszközöket; Libanonban olyan új egyensúlyt hozzanak létre, amely kedvez a jobboldali, Amerika-barát irányzatoknak. Nem volt azonban teljes az érdekazonosság abban a vonatkozásban, hogy Izrael döntő vereséget szeretett volna mérni a PFSZ-re, ideértve Libanon lényegi „palesztintalanítását” s a megszállt területeken élő lakosság elszigetelését is a PFSZ-től. Az Egyesült Államok nem tekinthetett el attól a kockázattól, hogy Bejrút ostroma (az első arab főváros izraeli lerohanása) nemcsak Izrael-, hanem Amerika-ellenes polidkai hatást is kiválthat. A támadás kezdetén az Egyesült Államok szívesebben vett volna egy korlátozott keretek közé szorított izraeli katonai akciót, olyan 40-45 kilométeres hatósugárral, mint azt eredetileg a „Békét Galileának” hadművelet terve előírta volna. Az ötödik háború, a bejrúti csata - megint nem először és nem utoljára a Közel-Keleten - ellentmondásos következményekkel járt. Az egyik oldalon az arab viliág, a várakozásokkal és a logikus feltételezésekkel ellentétben, tétlenül figyelte az izraeli eszkalációt. Az izraeli vezetés ezzel szinte bizonyíthatta az Egyesült Államoknak, hogy kiélezett helyzetekben szilárd szövetségesként csak Izraelre támaszkodhat, ez jelenthet számára egyedül hatékony erőt. Márpedig a Reagan- kormánytól nem idegen a feszültség élezése, a Szovjetunióval történő szembenállás a Közel-Keleten sem. A másik oldalon (habár a háború kimenetele katonailag nem lehetett kétséges) Izrael nem volt képes ezt a katonai győzelmet a kívánsága szerinti döntő politikai győzelemmé alakítani. Sőt a palesztin mozgalom politikai-diplomáciai-erkölcsi tartása erősödött, nemzetközi helyzete javult, s a palesztin problémát nem lehetett kiiktatni a közel-keleti politikából. Ezt tudomásul véve, előre számolva a fezi béketervvel, s törekedve az izraeli vezetéstől való bizonyos fokú elhatárolódásra, a bejrúti csata másnapján közzétették a Reagan-tervet: az Egyesült Államok Camp David-i keretre épülő, a megváltozott körülményeknek megfelelően módosított közel-keleti rendezési indítványát. A Reagan-terv lényege, hogy elutasítja egy független palesztin állam megalakítását és a PFSZ elismerését, viszont - bár nem maradéktalanul - izraeli visszavonulást kíván Gazából és a Jordán nyugati partjáról (Cisz-Jordániából). Jeruzsálem arab szektorának jövőjét nyitva hagyja, noha a város egységének megőrzését hangsúlyozza. Az izraeli csapatok kivonása után a jelzett területeken, Jordánia állami keretein belül (az amerikai fogalmazás szerint: Jordániával összhangban) 100
