Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Réti Ervin: A Reagan-terv az Egyesült Államok közel-kelet politikájában
palesztin önkormányzatot valósítanának meg, s létrejöhetne „Jordanesztina”, egy jordániai-palesztin államszövetség. Az amerikai elnök a tervhez kapcsolódva külön felhívást is közzétett. Az araboknak, különösképpen a palesztinoknak Izrael mielőbbi elismerését, Izraelnek viszont a megszállt területeken folytatott telepítéspolitika befagyasztását, valamint a Camp Dávidét meghaladó, szélesebb béke- folyamathoz való csatlakozást ajánlotta. A Reagan-terv tehát látszólag egy „közbülső megoldást” kíván, a palesztin államiságot s a PFSZ-t a palesztin nép egyetlen törvényes képviselőjének tartó fezi terv, valamint a „bibliai határokhoz” ragaszkodó, a palesztin lakosságnak megfoghatatlan, még területi egységhez sem kötött, Izraelen belüli autonómiát ajánló, Begin által kifejtett álláspont között. Hogyan foglalt állást a Reagan-tervvel kapcsolatosan a legközvetlenebbül érintett három erő, Izrael, Jordánia és a PFSZ?- A jelenlegi izraeli vezetés, a Begin-kabinet nem érdekelt a Reagan-terv megvalósításában. Ezért „csendes szabotázsra” és időhúzásra törekedett, figyelembe véve az 1984 novemberében esedékes amerikai elnökválasztás közeledtét is (e kampány finisében aligha lehetségesek kockázatosnak tűnő lépések a Közel-Keleten). Ritkán hangzanak ugyan el az izraeli kormány részéről a Reagan-tervvel nyíltan szembehelyezkedő nyilatkozatok, de a bibliai határokhoz és a telepítéspolitika folytatásához való ragaszkodás beszűkíti a tárgyalási teret. (Az időtényező különösen a telepítéspolitika szempontjából lehet lényeges: ha megvalósul az 1985- re előirányzott terv: százezer telepes Cisz-Jordániában, az megköti egy későbbi, esetleg a mai ellenzékből kikerülő izraeli kormány kezét is.) A Begin-kormány azért is helyezkedhet jobbára a hallgatás kényelmes álláspontjára, mert a Reagan- tervet jelentős arab erők is vitatják, sőt visszautasítják, így nem kell az egyedüli felelősséget vállalnia az Egyesült Államok által közzétett javaslatok meghiúsulásáért. Az amerikai vezetésnek természetesen módja lenne Izraelt befolyásolni, és nyomást is gyakorolhatnának rá, a gazdasági-katonai segély leállítása ennek eszköze lehetne. Ez azonban olyan visszhanggal és megrázkódtatással járna, amelyet sem közel-keleti pozíciói, sem Izrael szilárdsága, sem belpolitikai okok miatt nem vállalhatna. Részleges és időleges segélymegvonás és felfüggesztés (az F-16-osok ügye) viszont lényegében hatástalan.- Ami Jordániát illeti: a Reagan-terv az uralkodó régi törekvését valósítaná meg, az egyesült jordániai-palesztin államot, az ammani kormány fennhatósága alatt. Ezért a jordániai vezetés igen óvatosan foglal állást. Hivatalosan ugyanis elkötelezte magát egy palesztin állam és a PFSZ törvényes képviseleti joga mellett (1974, Rabat, arab csúcs), valójában azonban semmi olyanról nem mondott le, amivel ténylegesen rendelkezett, miután 1974-ben, a rabati döntés idején vajmi kevés reáüs esély mutatkozott a megszállt területek gyors felszabadulására. Jordánia akkor kezdhet tárgyalásokat a Reagan-tervről, ha valamilyen kézzelfogható izraeli engedmény vagy legalábbis azzal kapcsolatos amerikai ígéret történik (a telepítéspolitika feladása vagy legalább felfüggesztése, részleges területi kiigazítás). 101
