Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Réti Ervin: A Reagan-terv az Egyesült Államok közel-kelet politikájában
tom izolációját, s elősegítheti azt az izraeli szándékot, hogy Egyiptomot, de a lehetőség szerint az Egyesült Államokat is „politikai túszként” használja. A tárgyalások végül is leféke ződtek, és gyakorlatilag holtpontra jutottak. A hosszabb távúra tervezett Camp David-i folyamat kimerült és leállt. Bebizonyosodott, hogy a palesztin problémát még a „pax americana” szellemében sem lehet a Camp David-i keretek között megoldani, s az ötödik háború, a bejrúti csata a helyzet újbóli végiggondolására késztethette az Egyesült Államokat. A módosításokat elősegíthette, hogy az egyiptomi személyi változások (Szadat halála), valamint az amerikai elnöki tisztségben történt változás az új vezetőknek nagyobb rugalmasságot adhattak a Camp David-i megállapodással személy szerint is azonosult korábbi államfőkkel szemben. Ösztönözhetett egy újabb amerikai lépést, hogy a Camp David körüli kampány csendesülése nyomán ismét felélénkültek az amerikai-arab kapcsolatok, sőt több arab ország újólag felvette a hivatalos vagy nem hivatalos kapcsolatokat Egyiptommal. E közegben fogant a Reagan-terv. Camp Daviddel kapcsolatosan még a legilletékesebb elnöki nyilatkozat is egy tartós közel-keleti békekorszak nyitányáról szólt. Carter szavaival szemben azonban nem valósult meg a béke, még rövid időre sem. A háború legfeljebb áthelyeződött Libanon területére. Ez nem hatott meglepetésként. Miután Egyiptom kivált a frontállamok közül, az izraeli-szíriai tűzszüneti vonalakon ENSZ-ütközőzóna húzódik, Jordánia pedig tartózkodik minden konfrontációs lépéstől, Izrael és Libanon határvidéke vált az egyetlen olyan területté, ahol valóságos katonai összecsapásokra kerülhetett sor. Hozzájárult ehhez Libanon széttagoltsága, a három évtized alatti három súlyos polgárháború öröksége, a nyolcvan politikai csoportosulás, valamint a negyvenkét fegyveres testület versengése. Libanon volt az a terep, ahol a PFSZ nemcsak központját állíthatta fel, de kiépíthette egy jövendő palesztin államalakulat tényleges infrastruktúráját; az ország északi és keleti vidékein jelentős létszámú szíriai erők állomásoztak az arabközi békefenntartó hadsereg kötelékében; a jobboldalnak pedig nyíltan izraeli kapcsolatai voltak, beleértve Haddad őrnagynak az izraeli határral párhuzamos és arra épülő szakadár „állam-sávját”, ahol izraeli katonák tartózkodtak. Izrael, már Szadat jeruzsálemi látogatását követően, két alkalommal folytatott kiterjedtebb katonai akciókat Libanonban. 1978 tavaszán végrehajtotta a Litani hadműveletet, amelynek során a Litani folyóig hatoltak előre egységei. (Ennek nyomán vált lehetségessé Haddad támaszpont-államocskájának létrejötte.) 1981 nyarán pedig - részben a rendkívüli izraeli választások lélektani előkészítésére - légiháborút indítottak, és bombázták Dél-Libanont, illetve Bejrút belvárosának palesztinok lakta kerületeit. Az izraeli támadások, amelyek során egyidejűleg lebombázták a Bagdad melletti Tammúz atomreaktort, a célra tartó harci gépek pedig megsértették Jordánia, valamint Szaúd-Arábia légterét, hatékony ellenlépés nélkül maradtak az arab világban. Az arab tábor belső meghasonlása, Irak és Irán háborújának megosztó hatása, a Szilárdság Frontján belül is érzékel98
