Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Benda László: Gondolatok az afgán fejlődés sajátosságairól
tó, hogy a létszámáról utólag közzétett adatok között olykor jelentősek az eltérések. Közvetlenül a forradalmat követő első sajtóértekezletén Taraki akkori főtitkár 50 ezerre becsülte a párt tagjainak és aktivistáinak számát. Az ANDP Központi Bizottságának a forradalom második szakaszában tartott 10. plénumán Babrak Karmai főtitkár kijelentette, hogy 1978 áprilisában a pártnak 18 ezer tagja volt. Az ezt követő időszakban - különösen Hafizullah Amin voluntarista törekvései jegyében - a pártvezetésben felülkerekedett a mennyiségi szemlélet, s Amin (alighanem túlzó) nyilatkozata szerint 1979 őszén a párt taglétszáma már meghaladta a százezret. A nemzeti demokratikus forradalom 1979 decemberében megkezdett második szakaszában ismét sikerült helyreállítani a pártegységet, bár a frakciós tevékenység elleni küzdelem változatlanul a párt egyik fő törekvése maradt. Az ANDP megalakulása után több mint 17 évvel (1982 márciusában) tartott első országos pártkonferencián - már a kiterjedt tagrevízió után - Babrak Karmai elmondotta, hogy a pártnak 62 ezer tagja, illetve tagjelöltje van.22 A párt tagjainak és tag jelöltjeinek száma jelenleg több mint 80 ezer. A tagság szociális összetételének javítása azóta is a vezetés következetes elvi álláspontjának fontos részét képezi. „Megerősödött a társadalom vezető csoportjainak a párt felé áramlása. Az elmúlt esztendő (1981) második felében az ANDP- be fölvett új párttagok 41 százaléka munkás, kisiparos, paraszt. Sőt a fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező körzetekben ezen csoportok részaránya még magasabb: 50-75 százalék között mozog.”23 Az idézett számadat - a három vezető társadalmi csoport 41 százalékos aránya - továbbra is azt látszik alátámasztani, hogy az ANDP a helyi adottságokhoz igazodva, változatlanul a társadalom más szektoraiban, mindenekelőtt az állam- igazgatásban dolgozó, illetve aktív alkotó értelmiség soraiból, a közép- és felsőfokú tanintézetek diákjai és tanárai közül kénytelen tagságát s nem kis részben középszintű vezetőit is toborozni. A párttagság szociális összetételének javítása végett az első országos pártkonferencián olyan szervezeti szabályzatot fogadtak el, amely a tagjelöltek számára kötelező egyéves próbaidőt a munkások, parasztok és ilyen származású katonák esetében csupán fél évben állapította meg.24 Az Afganisztán társadalmi-politikai életét legteljesebben bemutató szovjet kézikönyv így összegzi az ANDP társadalmi bázisát: a párt „ . . . a városi középrétegek, az értelmiség, a hadsereg, a haladó munkások és parasztok, valamint a tanulóifjúság demokratikus részét egyesíti soraiban”.25 Az Afganisztáni Népi Demokratikus Pártnak az elmaradott társadalmi struktúrával kapcsolatos ideológiai állásfoglalását a legpontosabban alighanem Babrak Karmai főtitkár fogalmazta meg: „A forradalmak - köztük a nemzeti demokratikus forradalmak - általános törvényszerűségeit figyelembe véve, mi szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy a munkásosztály ideológiájához hű erők végrehajthatják forradalmukat abban az országban is, ahol a munkásosztály még nem 87
