Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Benda László: Gondolatok az afgán fejlődés sajátosságairól
elég erős. Ehhez azonban szigorúan figyelembe kell venni az adott ország nemzeti, törzsi és vallási adottságait, valamint a nép közvetlen követeléseit.”26 A párt csaknem két évtizedes tevékenysége igazolja ezt a törekvést, még ha egyes időszakokban (például Hafízullah Amin vezetésének szélsőséges időszakában) ettől sok tekintetben el is tértek. Legalább ilyen lényeges törekvés, hogy tovább erősítsék a pártfegyelmet, és minden szinten fenntartsák, sőt szilárdítsák a párt egységét, a szervezet belső demokratizmusát és a kollektív vezetés elvét.27 A párt 1965-ös első programjának fő célját - hogy valamennyi haladó és demokratikus erő nemzeti egységfrontján alapuló nemzeti demokratikus kormányzatot hozzon létre - megvalósította. Az afgán történelmi út sajátosságai A szocialista orientációjú fejlődés újabb példái feltétlenül gazdagítják a forradalomelmélet példatárát. Az esettanulmányok újólag bizonyítják, hogy a forradalmak nem hasonlítanak ikertestvérekként egymásra, s éppen a történelmi hagyományok és a sajátos feltételek különbözősége teszi a forradalmárok tevékenységét alkotó munkává. „A marxizmus-leninizmus elutasít minden olyan elképzelést, amely a szocializmusért vívott harc konkrét útjait és a szocializmus építésének konkrét formáit valamilyen sablon alapján szemléli . . . együtt fejlődik a gyakorlattal, magába olvasztja a népek által a társadalom és a nemzet fölszabadulásáért folytatott harcnak mind változatosabb tapasztalatait.”28 Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt alig két évtizedes történelmi fejlődése, illetve 1978 áprilisától a forradalmi hatalmi funkciók gyakorlásának tapasztalatai különleges helyet foglalnak el a nemzetközi haladás, a harmadik világ forradalmi demokrata pártjai, illetve a munkásmozgalom történetében. Afganisztánnak - a fejlődő országok túlnyomó többségétől eltérően - nincs hagyományos értelemben vett gyarmati múltja, történelme nélkülözi a függetlenségi harcban született nemzeti fölszabadító mozgalmat. A forradalom utáni fejlődés másik sajátossága, hogy a Daud-korszakból javarészt már államosított ipart örökölt, noha ennek az ágazatnak a nemzetgazdasági súlya (mint korábban kifejtettük) meglehetősen korlátozott. Tény viszont, hogy a nem kapitalista fejlődés útját választó elmaradott országok többségétől eltérően, Afganisztánban nem kellett látványos küzdelmet folytatni a külföldi mam- mutvállalatok fojtogató tevékenysége ellen. Az ország történelmi hagyományait tükrözi, hogy a feudális-törzsi széttagoltság talaján itt sohasem működött még igazán hatékony, központosított kormányzati apparátus. Az öröklött, nyomasztó kulturális elmaradottság is gátat vet a társadalomformáló reformprogram széles körű és gyors terjesztésének. A hozzáférhető statisztikai becslések tanúsága szerint a mintegy 25 ezer falu többsé88
