Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 4. szám - SZEMLE - Benda László: Gondolatok az afgán fejlődés sajátosságairól

lom”.20 Ebből a szempontból különösen fontos az ANDP törekvéseit, tömegbázisát és szervezeti fejlődését a mérhetetlenül elmaradott társadalmi-gazdasági szerkezet tükrében megvizsgálni.

A párt szociális „hátországa”

Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt 1965. január i-én alakult meg. Az azóta eltelt időszakban - mint arra a Béke és Szocializmus c. folyóirat egyik szerkesztőségi vitája21 rámutatott - létrejött az ipari termelés néhány góca, mindez azonban a proletariátus társadalmi súlyát csak csekély mértékben növelte. Az afgán munkásosztály voltaképpen most van kialakulóban. Nem kétséges, hogy ebben a feudális kötöttségű agrárállamban a burzsoázia is meglehetősen gyenge maradt. A társadalom két alapvető osztálya a feudális nagybirtokosok és a parasztság, ám a köztük levő antagonizmusnak nem volt adekvát politikai kifejezési formája. A kegyetlen kizsákmányolást szenvedő paraszti tömegek és más dolgozó rétegek (már említett) kulturális elmaradottsága gyakorlatilag lehetetlenné tette politikai mozgósításukat és szervezésüket a társadalmi fölszabadító harc érdekében.

Ilyen körülmények között a forradalmi párt káderforrását főleg az állami és politikai felépítmény különböző részei szolgáltathatták. Az ANDP gerince a nem nemesi (illetve nem arisztokrata származású) értelmiségnek az a hazafias érzésű része lett, amely képes volt arra, hogy politikailag fokozatosan a munkásosztály ideológiájának bázisán tömörüljön. A proletariátus érdekeit zászlajára tűző párt a gyakorlati tevékenységében szükségszerűen a meglevő szociális adottságokhoz alkalmazkodva igyekezett elmélyíteni az alig szervezett nagyüzemi munkássághoz fűződő kapcsolatát. A párt tömegbázisának kiépítése során és általában a pártépítő munkában mindvégig figyelembe kellett (és kell) venni az alapvető társadalmi adottságokat. Vidéken az ANDP-nek szűk volt a hatóköre. Bár a falusi tanítók körében a párt (kivált annak Khalq-szárnya) erősítette sorait, a nyomasztó írás- tudatlanság és az iskolahálózat fejletlensége miatt ezek az aktivisták nem érhettek el átütő sikereket.

Az 1978. áprilisi forradalom időpontjában - kabuü statisztikai kimutatások szerint - Afganisztánban mindössze 336 gyár vagy üzem működött, közülük 195 állami vagy vegyesvállalatként, 141 pedig magánkézben volt. Itt mintegy 298 ezer munkás vagy alkalmazott talált munkát, tehát az összes foglalkoztatottak kb. 7,5 százaléka. Minthogy ők is rendkívül szétszórtan, főként kisüzemekben tevékenykedtek, jelentős részük a család létfenntartásáért mezőgazdasági tevékenységet is folytatott. Iskolázottságuk alig haladta meg az országos átlagot, politikai szervezettségük minimális volt, így az ANDP csak igen lassan tudta terebélyesí- teni bázisát a munkástömegek körében.

A párt illegalitásban folytatta szervező munkáját. Talán ezzel is magyarázha86