Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Benda László: Gondolatok az afgán fejlődés sajátosságairól
nyának alapvető forradalmi feladatait”.8 Ebben a dokumentumban voltaképpen a nem kapitalista út valamennyi objektív ismérvét fölsorolták. Az állam osztályjellege szempontjából meghatározó hatalompolitikai aspektusok különösen nagy hangsúlyt kaptak: az államgépezet demokratizálása, ennek megtisztítása a forradalomellenes, antidemokratikus és népellenes elemektől, a szabadságjogok kiterjesztése és biztosítása a társadalom valamennyi rétege számára, a dolgozók fokozott bevonása az alapvető kérdések megoldásába, a nők egyenjogúságának említése kiváltképp fontos ebben az iszlám örökségű államban. A hatalom az ANDP kezébe került, ám a nyomasztó káderszűke objektíve lehetetlenné tette az államapparátus teljes megtisztítását. Ezen a téren - kivált a forradalom második szakaszában - rugalmas álláspontot foglalt el a kabuli vezetés, hiszen a nemzeti demokratikus fejlődés megköveteli, hogy a társadalomban továbbra is fontos szerepet játsszanak a párton kívüli értelmiségiek, a nemzeti burzsoázia képviselői stb. Az új kormányzat külpolitikai törekvéseiben (melyek részletes elemzésére e tanulmány terjedelmi okokból sem vállalkozhat) kiemelt szerepet kapott a Szovjetunióhoz fűződő hagyományos baráti kapcsolatok folyamatossága, a semleges, el nem kötelezett Indiával kialakított jó viszony fönntartása, valamint a szomszédos országok (Irán, Pakisztán és Kína) iránti baráti kapcsolatok ápolása. Kiemelésre kívánkozik, hogyan foglalt állást az új kabuli kormányzat a Pakisztánnal hagyományosan súrlódást keltő „pastu és beludzsi kérdésben”: A pastu és beludzsi népek nemzetiségi ügyének rendezését saját akaratuk és a történelmi háttér ismeretében, az Afganisztán és Pakisztán közötti megértés és békés tárgyalások révén tartja elképzelhetőnek az idézett dokumentum.9 Az Afgán Demokratikus Köztársaság - az ANDP következetes álláspontjának megfelelően - támogatásáról biztosította a fejlődő országok nemzeti felszabadító mozgalmait és az el nem kötelezett mozgalom törekvéseit. Agrarreform — két felvonásban Afganisztán társadalmi-gazdasági helyzetéből következően a forradalmi programban rendkívüli hangsúlyt kapott a demokratikus agrárreform (pontosabb megfogalmazással: a föld- és vízreform), amelyről 1978. november 29-én fogadta el dekrétumát az ADK Forradalmi Tanácsa. Az ország területének hozzávetőleg 12 százaléka (7,8 millió hektár) alkalmas művelésre. Az öntözési rendszer azonban fejletlen, márpedig enélkül Afganisztán területének jelentős részén lehetetlen a földművelés. így csupán 4,5 millió hektárt műveltek meg, amelyből mintegy 2,4 millió hektárt öntöztek.10 Az agrárreformot összegező dekrétum elfogadása előtt a szántóterület 65 százaléka kisszámú nagybirtokos tulajdona volt. A parasztok döntő többségének nem volt földié, illetve uzsorafeltételekkel bérelhetett csak parcellát, s a birtokosi
