Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Bede Rita: Afrikai egység - illúziók nélkül
ENSZ ellnőrzése alatt referendumot javasoltak Nyugat-Szahara ügyében. II. Hasszán ettől a megoldástól is elzárkózott. Az AESZ lehetőségeinek korlátái a nyugat-szaharai ügy kapcsán is nyilvánvalóvá váltak. Ennek ellenére folytatta harcát egy reális kompromisszum létrehozásáért, amelyre igen kevés volt az esély. A Polisario Front - a rendezés elősegítéséért - „önként és időlegesen” távol maradt a Tripoliban összehívott csúcsértekezletekről, de bejelentette, hogy a „SZADK nem mond le jogairól, vagyis arról, hogy teljes és szuverén tagja maradjon az AESZ-nek. Semmiféle külső nyomásnak nem enged, hiszen az afrikai országok többsége megszavazta felvételét.”24 Az AESZ-csúcs megtartásának zátonyra futott első és második kísérlete felvetett egy másik kérdést is: az afrikai egységmozgalom globális és intézményi problémáit. Globális problémán az értendő, hogy a mai afrikai viszonyok között az AESZ valóban egy reális antiimperialista és neokolonializmus-ellenes egységet képvisel-e. Egy kisebbség ugyanis képes volt a mozgalmat oly mértékben megbénítani, hogy az alig áthidalható szakadékot teremtett a „progresszív Afrika” és a „mérsékelt Afrika” között. Azok, akik felelősséget éreznek az afrikai függetlenségért, éppen az AESZ és a pánafrikanizmus alapelveinek elárulásáért bélyegzik meg a Marokkóval egy blokkba tömörülő államokat. A további okfejtések viszont ügyrendi, szervezeti érvekre hivatkoznak.25 A kérdés mind a mai napig rendezetlen: valóban meg kell szűnnie az afrikai egységmozgalomnak ahhoz, hogy újjászülessen? A válság súlyosságát jelzi, hogy a mozgalom egy évvel később, 1983. június 6-án új színhellyel, Addis-Abebá- ban még mindig nem talált megoldást a válságot kiváltó nyugat-szaharai problémára. A döntést, amelynek értelmében a SZADK az AESZ tagja lett, 24 tagállam továbbra is törvénytelennek tekinti. Az 1983. június 7-én összehívott nem hivatalos tanácskozásra meghívást kapott az AESZ valamennyi tagállama, de 19 ország távolmaradt, hogy ezzel tiltakozzon a konferencián 51. tagállamként részt vevő Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság ellen. Hogy az AESZ-t megmentse a teljes összeomlástól, a SZADK beleegyezett az „önkéntes és időleges” távolmaradásba, így Mengisztu Hailé Mariam, a konferencia elnöke 1983. június 8-án, az AESZ születésének helyén köszönthette a tagállamok küldötteit. Dániel Arap Moi, az AESZ soros elnöke Afrika sikerének nevezte a csúcsértekezletet - ez a siker azonban semmiképpen sem tekinthető véglegesnek. Az afrikai egység szükségessége Az afrikai kontinens országai közötti együttműködési zavarok nagyrészt az objektív körülmények okozta differenciálódás következményei. Az eltérő érdekek és adottságok természetszerűen vezetnek vitákhoz, konfliktusokhoz. Ennyiben a mai afrikai egység válságtünetei sem újak, jelen voltak korábban is, most viszont - külső és belső tényezők hatására — súlyosabbá váltak. Másrészt az eltérő célkitű-
