Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 4. szám - SZEMLE - Bede Rita: Afrikai egység - illúziók nélkül

zések, útválasztások divergenciái az afrikai fejlődés mai fordulópontján értelemszerűen erőteljesebben jelentkeznek.

Afrika Így a fejlődő világ talán legszélsőségesebb ellentmondásaival terhelt kontinense. Ebből következik, hogy az ellentétek rendkívül széles spektrumúak, s a kontinens fejlődési zavarai következtében a kiegyensúlyozatlanság nyomasztó. A mai afrikai ellentmondások tartalmuknál fogva alkalmasak arra, hogy nemzetközivé szélesedjenek. Ennyiben feltétlenül különböznek a korábbi időszak ellentmondásaitól.

Az afrikai egység hiányát, az ellentéteket differenciált eszközökkel használják ki az imperialista hatalmak befolyásuk növelésére, illetve megőrzésére, valamint globális pozícióik erősítésére. Afrika mai fejlődési szakaszában elvont eszmék helyett elsősorban az antiimperialista akcióegység helyreállítására van szükség, s ez nem választható el a nemzeti tényezőktől.

Afrikában az ellentmondásokat bizonyos értelemben növelte a szocialista orientáció megjelenése. Miközben a kontinens országainak túlnyomó többsége politikailag függetlenné vált, törekvéseiben és érdekeiben diflerenciálódott. Az eltérő orientációk és érdekek következtében az afrikai országok viszonya a nemzed felszabadító mozgalmakhoz sokszínűbb, mint korábban, amikor az antikolo- nialista küzdelem kontinensnyi méretű volt. Az afrikai reakciós rendszerek a haladó afrikai országok és politikai mozgalmak elleni heves támadásaikkal az eddig elért eredményeket is súlyosan veszélyeztetik. Az AESZ elleni támadások nem egyszerűen a szervezet ellen irányulnak, hanem a pánafrikanizmus mai haladó törekvéseit akarják megsemmisíteni.

Afrika mai belső viszályaiban az imperializmus és a neokolonializmus növekvő aktivitása észlelhető. Ez azonban nem hozza automatikusan közelebb egymáshoz az afrikai államokat, mint ahogyan azt az AESZ válsága is mutatja, hanem arra irányul, hogy leválassza a többségtől a „mérsékelt” afrikai erőket.

Az afrikai egységtörekvések megbénítására szerveződő bojkottnak számolnia kell azzal, hogy céljuk ellentétes a kontinens alapvető érdekeivel, nevezetesen a függetlenség megvédésével és a társadalmi haladással. Az afrikai egység védelme sohasem jelentette Afrikában valamiféle status quo fenntartását. A cselekvő szolidaritás arra irányul, hogy megszüntesse a gyarmatosítás minden formáját, védje a független afrikai államok szuverenitását és területi integritását, és a békés kapcsolatokon keresztül fejlessze a kontinens országainak együttműködését.

77