Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Bede Rita: Afrikai egység - illúziók nélkül
gok szembenállását. Marokkó akciójának közvetlen célja kétségkívül az, hogy megpróbálja elérni a SZADK kizárását az AESZ-ből. Ez egyenértékű lett volna a nyugat-szaharai nemzeti függetlenségi mozgalom afrikai megtagadásával, a szaharaiak önrendelkezési jogának kétségbevonásával. Ennekelérésebelpolitikailag várhatóan stabilizálta volna II. Hasszán monarchiáját, melynek belső ellenzéke a kínosan elhúzódó háború következtében (minden ellenintézkedés dacára, részben épp a szaharai ügy miatt) erősödött. A SZADK ürügyén az afrikai egység ellen intézett támadást az afrikai országok többsége élesen elítélte. Értékelésük szerint az ilyen törekvések nemcsak az AESZ alapelveinek mondanak ellent, hanem veszélyeztetik az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmakat és a kontinens független fejlődését is. Samora Machel, Mozambik államfője kijelentette: „A nemzetközi jog és törvények értelmében Namíbia és Nyugat-Szahara megszállt terület, népeiketelnyomják és megalázzák . .. A 19. AESZ-csúcs meghiúsítása az imperializmus stratégiájának következménye, amely a kontinens megosztására törekszik, multinacionális vállalatainak érdekében, amelyek aktívan tevékenykednek népeink politikai és gazdasági emancipációjának meghiúsításáért.”23 A SZADK-probléma dossziéja már meglehetősen vastag. 1976-ban 9, 1977- ben 1, 1978-ban 4, 1979-ben 6, 1980-ban 7, 1982-ben 1 afrikai állam ismerte el önálló államiságát és függetlenségét. Az AESZ-ba való felvételének kérdését már 1980 júliusában a freetowni csúcson felvetették, hiszen az AESZ 50 tagállamából 26 afrikai állam már elismerte. Marokkó az AESZ alapokmányára hivatkozva tiltakozott, mondván, hogy a SZADK nem „független és szuverén” állam, tehát nem kérheti felvételét. Fellebbezésében a felvételhez kétharmados szavazat- többséget követelt. A felvételről az 1982. február végén Addis-Abebában tartott miniszteri értekezlet döntött. A SZADK az AESZ tagja lett. Ezzel a döntéssel 26 ország értett egyet. A döntés ellenére a válság nem rendeződött, és az 1982. augusztus elejére meghirdetett afrikai csúcsértekezletet nem lehetett megtartani, mert a Marokkót támogatók az államfői csúcskonferenciát távolmaradásukkal határozatképtelenné tették. Az AESZ döntéseihez szükséges kétharmados többség hosszas huzavona után sem jött létre, így 6 tagú bizottság alakult (Kongó, Líbia, Mali, Mozambik, Tanzánia, Zambia) azzal a céllal, hogy kapcsolatot keressen a bojkottáló országokkal, és kölcsönösen elfogadható kompromisszumot dolgozzon ki. Ennek lényege, hogy az afrikai egységmozgalom fennmaradása érdekében, az AESZ határozatképes többségének biztosításához a SZADK „önkéntesen és ideiglenes” maradjon távol a csúcsértekezletről. Ezt a kompromisszumot a nyugat-szaharai állam elfogadta, Marokkó viszont visszautasította, és a SZADK teljes és végleges eltávolítását követelte a szervezetből. Ez viszont a másik fél számára volt elfogadhatatlan, és az AESZ alapokmányának a szellemével is ellentétes volt. Más kompromisszumos javaslatok is elhangzottak, így az AESZ szervezésében és az 75
